-
1 κατα-λαμβάνω
κατα-λαμβάνω (s. λαμβάνω), 1) ergreifen, erfassen, festhalten; τοῦ κατὰ νῶτα λαβών Od. 9, 43, öfter in tmesi; von der Krankheit, κατέλαβε νοῠσός μιν, Her. 3, 149; Sp.; καταλαμβανόμενος ὑπὸ πολεμίων Plat. Legg. XII, 944 c; τῇ χειρὶ τὸν ὀφϑαλμόν, zuhalten, Theaet. 165 b; – einnehmen, besetzen, κατέλαβε τὴν ἀκρόπολιν ὡς ἐπὶ τυραννίδι Thuc. 1, 126; Ar. Lys. 263; übertr., κατέλαβον τὴν τοῦ νέου τῆς ψυχῆς ἀκρόπολιν Plat. Rep. VIII, 560 b; Pol. 3, 104, 3 u. A.; ὁ δὲ Πειραιεὺς ἦν κατειλημμένος Isocr. 18, 17; στρατόπεδον, ein Lager beziehen, Thuc. 2, 81; πάντα φυλακαῖς, besetzen, Plut. Pericl. 33. – Auch im med., für sich einnehmen, κατελάβετο τὴν πόλιν Pol. 1, 58, 2, öfter; so τὰ πρήγματα Her. 6, 39; selbst perf. so, κατειλημμένων τὴν πέτραν τῶν βαρβάρων D. Sic. 17, 85; aber Andoc. 1, 19 lies't Bekker λαμβανόμενος τῶν γονάτων für die vulg. καταλ. – Aehnl. ἕδρας καταλαβεῖν, Platz nehmen, Ar. Eccl. 86; ϑέαν καταλαμβάνειν, einen Platz zum Schauen einnehmen, Luc. de salt. 5; – Μιλτιάδεα τὰ πρήγματα καταλαμψόμενον ἀποστέλλουσι, daß er den Oberbefehl übernehme, Her. 6, 39, der es auch von Schriftstellern braucht, vorwegnehmen, früher erzählen, τὰ δὲ ἄλλοι οὐ κατελάβοντο, τουτέων μνήμην ποιήσομαι 6, 55; – χρήματα, mit der Nebenbdtg des Wegnehmens, Ar. Lys. 624. – 2) festhalten, zurückhalten, hemmen; καταλαβεῖν αὐξανομένην τὴν δύναμιν Κύρου Her. 1, 46; τὸ πῦρ 1, 87; ἴσχε καὶ καταλάμβανε σεωυτόν, halte dich zurück, 3, 36; τὰς διαφοράς 7, 9, 2, Streitigkeiten beilegen; auch ἐρίζοντας, 3, 128, die Streitenden beschwichtigen; pass., ὁ τῶν Περσέων ϑάνατος οὕτω καταλαμφϑεὶς ἐσιγήϑη 5, 21, er wurde unterdrückt u. verschwiegen; ἤ που ὑπὸ φυγῆς καταληφϑέν, irgendwo zurückgehalten, Plat. Rep. VI, 496 b. – Erzwingen, befehlen, ἀνάγκη κατείληφεν Plat. Legg. VII, 814 d; τὰ ταῖς ζημίαις ὑπὸ νόμων κατειλημμένα 823 a; – πίστι καὶ ὁρκίοισι καταλαβόντες αὐτούς, sie durch Eide verpflichtend, bindend, Her. 9, 106; Thuc. 4, 86; ὅρκῳ κατειλημμένοι 1, 9; εὗρε τὰς σπονδὰς κατειλημμένας, festgestellt, im Ggstz von μετακινητὴ ὁμολογία, 5, 21; Sp. öfter, wie D. Hal. 3, 24 Luc. D. Mar. 10, 1. – Den Schuldigen ergreifen, verurtheilen u. bestrafen, Ggstz von ἀφεῖναι, Antiph. 2 δ 11, von ἀπολύω, 4 δ 9; καταλαμβάνεσϑαι ὑπὸ τῶν νόμων 4 γ 2 u. öfter. – 3) ergreifen, ertappen, betreffen, finden; καταλαμβάνομεν τὸν.Σωκράτη ἄρτι λελυμένον Plat. Phaed. 59 e; ἀνεῳγμένην καταλ. τὴν ϑύραν Conv. 174 d; κατελάβομεν περιπατοῠντα Prot. 314 e, wir trafen ihn beim Spazierengehen; ὡς ἐπ' αὐτοφώρῳ καταληψόμενος ἐμαυτὸν ἀμαϑέστερον ἐκείνων ὄντα Apol. 22 b; καταλαβὼν ἐν Βοσπόρῳ μοχϑηρὰ τὰ πράγματα καὶ τῶν φορτίων πολλὴν ἀπρασίαν Dem. 34, 8; τὴν Σπάρτην ἔρημον Pol. 9, 8, 5; φεῦγε, πρὶν τὸν τοξότην ἥκοντα καταλαβεῖν Ar. Thesm. 1209; Eur. Cycl. 259 κατελήφϑη πωλῶν τὰ σά; Luc. Alex. 37 hat so auch das med. – Beim Aufnehmen eines Inventariums vorfinden, Inscr. 160; vgl. Böckh Att. Seew. p. 8. – 41 mit dem Geiste erfassen, auffassen, begreifen; κατειλήφαμεν αὐτὸ διὰ τῆς ἐνεργεστάτης αἰσϑήσεως Plat. Phaedr. 250 d; Phil. 16 d; Sp., wie Pol. 8, 4, 6; ἐκ τούτου κατέλαβον τοῦ φάσματος, ὅτι νίκην αὐτοῖς σημαίνει τὸ δαιμόνιον D. Hal. 5, 46; auch im med., 2, 66. – 5) wie bes. von unglücklichen Ereignissen (s. 1), die plötzlich über Einen kommen, gesagt wird εἰ δέ τινας ξυμφορὰ καταλαμβάνοι, Plat. Legg. IX, 873 a, öfter, vgl. Eur. Hipp. 1161, κίνδυνος Dem. 18, 99, Sp., so ist καταλαβοῦσα ξυμφορή ein eintreffendes Unglück, Her. 4, 161, u. so öfter; begegnen, treffen, τὸν πατέρα κατέλαβε πρῆγμα τοιόνδε 9, 93; εἰ ὑμέας καταλελάβηκε ἀδύνατόν τι 9, 60; πρίν τι ἀνήκεστον ἡμᾶς καταλαβεῖν Thuc. 4, 20; καταλελάβηκέ με τοῦτο εἰς ὑμέας ἐκφῆναι, es traf mich, ich fühlte mich gedrungen, euch dies kund zu thun, Her. 3, 65; ἕνα κατέλαβε ὑβρίσαντα τάδε ἀποϑανεῖν, es traf sich, daß er starb, eigtl. den Einen ergriff das Sterben, 3, 118, vgl. 4, 105. 6, 38; τὰ καταλαβόντα, was sich zugetragen hat, die Begebnisse, = dem att. συμβάντα, 9, 49; ähnl. Thuc. ἢν δέ γε ἄλλος πόλεμος καταλάβῃ, 2, 54, wie 2, 18; Sp., τὰ ἐκ τοῦ ϑεοῦ κατειληφότα Paus. 10, 23, 7, öfter; τῆς νυκτὸς καταλαβούσης, als die Nacht eingetreten war, D. Sic. 20, 86; D. Hal. 5, 44 u. a. Sp.; χειμῶνος ἤδη καταλαμβάνοντος, der Winter stand bevor, Hdn. 7, 2, 18, öfter. – Selten vom Glücke, wie τοῦτον κατέλαβε εὐτυχίη τις Her. 3, 139. – Im pass. vrbdt Thuc. 7, 57 ἐν τοιαύταις ἀνάγκαις κατειλημμένος.
-
2 ἥσσων
ἥσσων, [full] ἧσσον, gen. ονος; [dialect] Att. [full] ἥττων, [dialect] Ion. [full] ἥσσων (not ἕσσων) Hdt. (v. infr.), Democr.50, Hp.VC2: formed from ἦκα (prop. ἠσς-, cf. ἤκιστος), but in sense [comp] Comp. of κακός, μικρός:I c. gen. pers., inferior; esp. in force, weaker,αἴθ' ὅσον ἥ. εἰμὶ τόσον σέο φέρτερος εἴην Il.16.722
; of horses, 23.322, al.;ῥώμῃ ἥσσονες τῶν Περσέων Hdt.8
113, cf. 9.62;γυναικῶν ἥσσονες S.Ant. 680
; ; ἔς τι in a thing, Hdt.3.102: c. inf. modi, ἥσς. τινὸς θέειν not so good at running, ib. 105; οὐδενὸς ἥσς. γνῶναι second to none in judging, Th.2.60; ἱππεύειν ἥττ. τῶν ἡλίκων inferior to them in riding, X.Cyr. 1.3.15.2 abs., οἱ ἥσς. the weaker party, A.Supp. 203, 489; οὐχ ἥσσους γενέσθαι to have the best of it, Th.4.72; τὸ λαμβάνειν τὰ τῶν ἡττ. X.An.5.6.32: c. dat. modi,ἥσσονες ναυμαχίῃ Hdt.5.86
: c. acc. modi, τὸν νοῦν ἥσς. S.El. 1023, cf. X.Cyr.1.4.4; of things, τὸν ἥττω λόγον κρείττω ποιεῖν 'to make the worse appear the better cause', Pl.Ap. 18b, cf. Ar.Nu. 114: pl., οἱ ἥττους λόγοι ib. 1042, Isoc.15.15;τὸ ἧσς. ἀδικία νέμεις E.Supp. 379
(lyr.).b less, fewer,ἵνα πλείω μὲν ἀκούωμεν, ἥττονα δὲ λέγωμεν Zeno Stoic.1.68
.II c. gen. rei, giving way or yielding to a thing, a slave to.., τοῦ τῆσδ' ἔρωτος εἰς ἅπανθ' ἥσς. S.Tr. 489;τῶν αἰσχρῶν Id.Ant. 747
; ; ; ; ;γαστρὸς ἢ οἴνου ἢ ἀφροδισίων ἢ πόνου ἢ ὕπνου X.Mem.1.5.1
;χρημάτων Democr.
l.c., Theopomp.Hist.121: generally, unable to resist,τοῦ πεπρωμένου E.Hel. 1660
;νόσων καὶ γήρως Lys.2.78
; οἱ ἥττους τῶν πόνων [ἵπποι] X.Eq.Mag.1.3, 2.78.III neut. ἧσσον, ἧττον, as Adv., less,ὀλίγον δέ τί μ' ἧσς. ἐτίμα Od.15.365
, cf. E.Hipp. 264 (anap.);ἧσσόν τι Th. 3.75
;ἧσς. ἑτέρων Id.1.84
; ὁμοίως τε τρωθεὶς καὶ ἧσς. Hp.l.c.: mostly with Verbs, but also with Adjs.,ἀριστοκρατίαι.. αἱ μὲν ἧττ., αἱ δὲ μᾶλλον μόνιμοι Arist.Pol. 1307a14
, cf. Mete. 340b8: with a [comp] Comp.,ἧττ. ἀκριβέστερον Id.Pr. 957b8
;ἧττ. εὐληπτοτέραν D.H.3.43
codd.: with neg., οὐχ ἧσς., οὐδ' ἧσς., not a whit less, just as much, A.Ch. 181, 708, Th.1.8; οὐδὲν ἧσς., μηδὲν ἧσς., S.Aj. 276, 1329; for τὸ μᾶλλον καὶ ἧττ., v. μάλα. -
3 ἥσσων
ἥσσων, ον, att. ἥττων, ον, ion. ἕσσων, ον ( compar. zu ἧκα, vgl. den superlat. ἥκιστος), wird als compar. zu κακός gebraucht, geringer, schlechter, bes. schwächer an Kräften, u. dah. unterliegend, nachstehend; αἴϑ' ὅσον ἥσσων εἰμὶ τόσον σέο φέρτερος εἴην Il. 16, 722; ϑρασυστομεῖν γὰρ οὐ πρέπει τοὺς ἥσσονας Aesch. Suppl. 200, vgl. 484; κοὐκ ἂν γυναικῶν ἥσσονες καλοίμεϑ' ἄν Soph. Ant. 676; τῶν αἰσχρῶν 743; τοῠ τῆςδ' ἔρωτος Tr. 489; ἥσσων οὐδενὸς ϑεῶν ἔφυ Eur. Bacch. 776; τοῦ πεπρωμένου Hel. 1676; γιγνώσκω γὰρ ἥττων ὢν πολὺ ὑμῶν Ar. Plut. 944; in Prosa, ῥώμῃ ἕσσονες ἔσαν τῶν Περσέων Her. 8, 113. 9, 111; τῇ ναυμαχίᾳ 5, 86; οὐδενὸς ἥσσων γνῶναι τὰ δέοντα, d. i. so gut wie jeder Andere das Nothwendige erkennen, Thuc. 2, 60; τῶν ἡδονῶν, der Luft unterliegen, Plat. Prot. 353 c; οἴνου u. ä., Xen. Cyr. 8, 8, 12 Mem. 1, 5, 1; τοῦ κέρδους Ar. Plut. 363; οὐδενὸς ἥττων σοφιστής, keinem nachstehend, Plat. Prot. 316 d; oft im Ggstz von κρείττων, τὸν ἥττω λόγον κρείττω ποιεῖν Apol. 18 b, neben χείρων Gorg. 484 c, öfter in Ar. Nubb., die schwächere (schlechtere) Sache zur stärkeren (siegreichen, scheinbar besseren) machen, Unrecht zu Recht machen. – Auch im Ggstz von πλείων, weniger, Zeno bei D. L. 7, 23 u. Sext. Emp. adv. phys. 1, 300, oft. – Adv. ἧσσον, weniger, geringer; οὐδ' ἧσσον ἂν γένοιο δώ μασιν φίλος Aesch. Ch. 697; Ag. 1364; σοὶ μηδὲν ἧσσον ἢ πάρος ξυνηρετμεῖν Soph. Ai. 1308; bei Plat. oft im Ggstz καὶ μᾶλλον καὶ ἧττον, z. B. Prot. 356 a; auch c. gen., πειράσομαι μηδενὸς ἧττον εἰκότα λέγειν Tim. 48 d; Phaedr. 237 b; Arist. Eth. 6, 11 ταῖς δόξαις οὐχ ἧττον τῶν ἀποδείξεων, für ἢ ταῖς ἀποδείξεσιν; οὐχ ἧσσον λῃσταὶ ἦσαν Thuc. 1, 8; – τὸ ἧσσον, Mangel, Verlust.
-
4 ησσων
атт. ἥττων, ион. ἕσσων 2, gen. ονος (compar. к κακός и μικρός, при superl. ἥκιστος)1) более слабый, уступающийαἴθ΄ ὅσον ἥ. εἰμί, τόσον σέο φέρτερος εἴην Hom. — если бы я был сильнее тебя настолько, насколько я (в действительности) слабее;
πλῆθος μὲν οὐκ ἐλάσσονες τῶν Περσέων, ῥώμῃ δὲ ἕσσονες Her. — (мидяне были) по численности не ниже персов, но уступали (им) в силе;αἱ κάμηλοι ἵππων οὐκ ἕσσονες ἐς ταχυτῆτα εἰσίν Her. — верблюды не уступают лошадям в скорости;τὸν νοῦν ἥ. Soph. — менее разумный;ἥ. ἱππεύειν Xen. — менее искусный в верховой езде;ἥ. τῇ ναυμαχίη Her. — более слабый в морском бою2) побеждаемый или побежденный3) не умеющий совладать, покорный, подвластный, легко соблазняющийсяἥ. γαστρός Xen. — склонный к чревоугодию;
ἥ. πόνου и τῶν πόνων Xen. — не умеющий бороться с усталостью, мало выносливый;ἥ. τῶν ἡδονῶν Plat. — не умеющий устоять перед наслаждениями;ἥ φύσις καὴ νόσων ἥ. καὴ γήρως Lys. — природа, подверженная и болезням и старости4) меньший(πλείονα μὲν ἀκούειν, ἥττονα δὲ λέγειν Diog.L.). - см. тж. ἧσσον
-
5 προέχω
προέχω, [var] contr. [full] προὔχω, as always in Hom., exc. Od.12.11 (v. infr. B), also in S. and Th.: [tense] fut. προέξω: [tense] aor. προέσχον, [voice] Med. προεσχόμην, προὐσχόμην, cf. προΐσχω:—A hold before,τὴν ἀσπίδα τῆς κωλῆς Ar.Nu. 989
; esp. so as to protect another,τὼ χεῖρε π. X.Cyr.2.3.10
:—[voice] Med., hold before oneself, ; hold out before one,πρὸ δούρατ' ἔχοντο Il.17.355
, cf. Hdt.2.42; προὐσχόμην σε held you out as a child (to do your needs), Ar.Nu. 1385.2 metaph. in [voice] Med., put forward as a pretext,τάδ' ἂν προὔχοιο S.Ant.80
; ὅπερ μάλιστα προὔχονται εἰ καθαιρεθείη, μὴ ἂν γίγνεσθαι τὸν πόλεμον the cancellation of which is the chief consideration in return for which they pretend that war would not occur, Th.1.140.II to be possessed or informed of a thing beforehand,π. τῶν Ἀθηναίων οὐ φιλίας γνώμας Hdt.9.4
, cf. D.S.31.27, D.C. 43.3.2 have before, ἃ προεῖχεν μισθῷ ὁ.. Πτολεμαῖος had hitherto on lease, BGU889.9 (ii A.D.), cf. Sammelb.5672.5 (ii A.D.), etc.; εἰς τοῦτο ὑπολόγησον ὃ προέχουσι what they have already received, PPetr.2p.32(iii B.C.): abs., ὁ προέχων the first recipient, Arist.EN 1164b9.B intr., jut out, project, in Hom. in a local sense, of headlands, towers, hills,ὅθ' ἀκρότατος πρόεχ' ἀκτή Od.12.11
, cf. 10.90;ἐπ' ἠϊόνας προὐχούσας 6.138
;πύργῳ ἐπὶ προὔχοντι Il.22.97
;ἐπὶ προὔχοντι μελάθρῳ Od.19.544
;ἀκτὴ προέχουσα ἐς τὸν πόντον Hdt.4.177
, cf. Th. 4.109,6.97;τὸ προὔχον τῆς ἐμβολῆς Id.2.76
: generally, project, c. gen.,προέχουσα κάρης εὐρεῖα καλύπτρη Call.Fr. 125
.II in running, to be the first, have the start, Il.23.325: c. gen., ἡμέρης ὁδῷ π. τῶν Περσέων keep ahead of them by a day's march, Hdt.4.120; προέχων τῶν ἄλλων [ ὁ ἵππος] getting before the rest, Id.9.22; τῇ κεφαλῇ π. beat by a head, in racing, X.Cyr.4.3.16: of Time, προεῖχε [ ἡ τριήρης] ἡμέρᾳ καὶ νυκτί started first by.., Th.3.49;π. εἴκοσιν ἔτεσιν Pl.Lg. 879c
: metaph., have the advantage of,τινὸς τῷ διπλασίῳ Antipho3.3.2
.2 of rank, c. gen., δήμου προὔχουσιν they are the first or chief of the people, h.Cer. 151; τοῦ Δωρικοῦ, τοῦ Ἰωνικοῦ [ γένεος], Hdt.1.56: abs., to be superior, Th.1.39, 3.82; to all that is eminent,Id.
3.84; οἱ προὔχοντες the chief men, Id.5.17; οἱ π. [ βίοι] the principal kinds of lives, Arist.EN 1095b18.3 surpass, excel, Th.7.66: freq. c. gen., τὸ Ἄργος π. ἅπασι τῶν ἐν τῇ.. χώρῃ in all things, Hdt.1.1, cf. 32; (lyr.);πολὺ προὔχουσα θεάων Call.Del. 218
;π. αὐτέων τοσοῦτον ὅσον.. Hdt.2.136
;πολλῷ π. Id.3.82
; π. δυνάμει, πλήθει καὶ ἐμπειρίᾳ, Th.1.18, 121;τοσοῦτον ἐκείνων μεγέθει π. Luc.Musc.Enc.1
: also π. τινὸς τιμήν to be preferred to him in honour, S.Ant. 208;π. ἔν τινος λαμπρότητι Th.6.16
;μικρὸν π. ἐν τοῖς μεγάλοις μᾶλλον ἢ πολὺ διαφέρειν ἐν τοῖς μικροῖς Isoc.10.5
;κατά τι Luc.Am.30
.b rarely c. acc. pers., X.An.3.2.19(nisi secl. [ ἡμᾶς]):—[voice] Pass., to be excelled,οὐθὲν π. ὑπὸ τοῦ Διός Plu.2.1038d
; to be in worse case, Ep.Rom.3.9.III impers., οὔ τι προέχει it is of no advantage, c. inf., Hdt.9.27. -
6 παρίστημι
A causal in [tense] pres., [tense] impf., [tense] fut., and [tense] aor.1 ; later [tense] pf. παρέστᾰκα in same sense, PTeb.5.196 (ii B.C.), Plb.3.94.7, S.E. M.7.273, etc.I cause to stand, place beside,π. τοὺς ἱππεῖς ἐφ' ἑκάτερον τὸ κέρας Plb.3.72.9
, cf. 3.113.8 ; παραστήσας τὰ ὅπλα having brought his arms into view, D.18.175 ; π. τινὰ φυλάττειν set one near a thing to guard it, v.l. in Id.49.35 ;π. σορὸν σορῷ Anatolian Studies p.204
([place name] Termessus).II set before the mind, present,ὑπόθεσιν.. οὐ χὶ τὴν οὖσαν παριστάντες ὑμῖν D.3.1
; τοῦτο π. τοὺς θεοὺς ὑμῖν that they may put this into your minds, Id.18.1 ;τὸ δεινὸν π. τοῖς ἀκούουσιν Id.21.72
; π. ἐλπίδας, ὁτιοῦν τῶν δεινοτάτων, Id.19.333, 21.15 ; arouse, inspire, οὐ γὰρ ἡ πληγὴ παρέστησε τὴν ὀργὴν ἀλλ' ἡ ἀτιμία ib.72 ;π. φόβον καὶ ἀπορίαν ταῖς πόλεσι Plb.3.94.7
; π. ὁ κίνδυνος διαλογισμόν, μὴ.. Aeschin.2.159 : so τοῦτο π. ὑμῖν γνῶναι prompt you to that decision, D.18.8 ; π. τινὶ θαρρεῖν give one confidence, v.l. in Aeschin.1.174 ; π. τινί c. inf., put it into his head to.., Paus.9.14.6 ; also π. τινὶ ὅτι or ὡς .., X. Oec.13.1, Pl.R. 600c.2 dispose a person,πρὸς μελαγχολίας Phld. Ir.p.28
W., cf. Mus.p.73 K. ; alsoἈθηναίους ἄλλα παρέστησεν ὡς ἥρωα τιμᾶν Θησέα Plu. Thes.35
:—also in [voice] Pass., V. B. V. 1.3 of a Poet, represent, describe,τὸν Νέστορα παρέστησε [ὁ ποιητὴς] πείθοντα Phld. Hom. p.65
O., cf. Ath.3.110f, 4.133b ;δι' ἐτυμολογίας Corn. ND1
:—[voice] Pass., παριστάσθω ὅτι .. let it be stated that.., S.E. M.7.310.4 furnish, supply, deliver, PCair.Zen.790.10 (iii B.C.), PTeb.5.196 (ii B.C.), Abh. Berl.Akad.1925(5).31 ([place name] Cyrene).5 make good, prove, show,τι πολλοῖς τεκμηρίοις Lys.12.51
, cf. Act.Ap.24.13 ;καθάπερ προϊόντες -στήσομεν Phld. Ir.p.85
W., cf. Mus.p.37 K.6 c. acc. pers., present, offer, ἑαυτοὺς τῷ θεῷ, ἑαυτοὺς δούλους εἰς ὑπακοήν, Ep.Rom.6.13,16.8 in later Greek, as in [voice] Med. (V. C. 1), produce in court, etc., BGU759.22 (ii A.D.), etc.:—[voice] Pass., Sammelb.4512.82 (ii B.C.), etc.III set side by side, compare,[πόλεις] μικρὰς μεγάλαις Isoc. 12.40
.—The use of these act. tenses occurs in Pl.l.c., but first becomes common in Oratt.B [voice] Pass., with [tense] aor. 2, [tense] pf. and [tense] plpf. [voice] Act., intr.:I stand by, beside, or near,θέων δέ οἱ ἄγχι παρέστη Il.15.442
, cf. 483 ; , cf. 8.218, 18.183 ; ἑξείης πάντεσσι παρίστασαι, of a beggar, 17.450 ;οὐδ' ἄρα οἵ τις ἀνουτητί γε παρέστη Il.22.371
; ζωγράφῳ παρεστηκυῖα, of a painter's model, X. Mem.3.11.2 : freq. in part. παραστάς with a Verb,εἶπε παραστάς Il.12.60
; οὖτα π. 20.472 ; παρασταθείς, v.l. for κατασταθείς, E.Or. 365.2 stand by, i.e. help, defend, τινι Il.10.279, etc. ; , cf. 15.255 ;Ὀδυσῆϊ π. ἠδ' ἐπαρήγει 23.783
, cf. Hes. Th. 439, Hdt.1.87, etc.;π. τινὶ χερσί S. Aj. 1384
; βοηθοὶ π. X. Cyr.5.3.19 ;οὐ παρέστη οὐδ' ἐβοήθησεν D.45.64
.II more freq. in past tenses, to have come,δεῦρο παρέστης Il.3.405
; to be at hand, , etc.2 of events, to be near, be at hand, ;κακὴ Διὸς αἶσα παρέστη ἡμῖν Od.9.52
, cf. 16.280 : in [tense] fut. [voice] Med.,σοὶ..παραστήσεσθαι ἔμελλεν μοῖρ' ὀλοή 24.28
;ἐάν του καιρὸς ἢ χρεία παραστῇ D. 21.101
, cf. 73: freq. in [tense] pf.,παρέστηχ' ὡς ἔοικ' ἀγὼν μέγας E. Hec. 229
, cf. Med. 331 ; in part.,τὸ χρῶμα τὸ παρεστηκός Ar. Eq. 399
;ὁ νῦν παρεστηκὼς ἡμῖν λόγος Pl. Lg. 962d
: in [dialect] Att. form παρεστώς, ῶσα, ός, th=s parestw/shs no/sou S. Ph. 734 ; τοῦ π. θέρους ib. 1340 ;τὰς παρεστώσας τύχας E. Or.[ 1024]
; τὰ παρεστῶτα present circumstances, τὰ λῷστα, κράτιστα τῶν π., A. Ag. 1053, Pr. 218 ;πρὸς τὸ παρεστός Ar. Eq. 564
;πρὸς τὸ παριστάμενον X. Eq.Mag.9.1
.III come to the side of another, come over to his opinion,παραστῆναι ἐς τῶν Περσέων τὴν γνώμην Hdt.6.99
: abs., come to terms, surrender, submit, Id.3.13,5.65, 6.140 ;οἱ πολέμιοι παραστήσονται Id.3.155
;τῷ πολέμῳ παραστῆναι D. 22.15
, cf. EM653.2.IV happen to one,τῷ δὴ λέγουσι.. θῶμα μέγιστον παραστῆναι Hdt.1.23
;τὸ φρονεῖν ἀλλοῖα παρίσταται Emp. 108
; esp. come into one's head, occur to one,τὼς νόος ἀνθρώποισι παριστᾶται Parm.16.2
; ; δόξα π. τινὶ ὥστε .. Pl.Phd. 66b ; σοὶ τοῦτο παρέστηκεν, ὡς .. Id.Phdr. 233c ; π. θαῦμα, γνώμη, And.2.2, 24 (s.v.l.) ;ἔκπληξις παρέστη Th.8.96
: impers., παρίσταταί μοι it occurs to me ; τῷ οὐ παραστήσεται.. τεθνάναι βούλεσθαι to whom it will not occur to wish for death, Hdt.7.46: folld. by ὡς, Th. 4.61,95, Lys. 12.62, etc.: c. inf., Id.7.17; : c. acc. et inf., Lys.21.12, Pl.Phd. 58e; part., τὸ παριστάμενον that which comes into one's head, a thought, Luc. Cont. 13 ; ἐκ τοῦ π. λέγειν speak offhand, Plu.Dem.9, cf. Gal. 14.295.2 collect oneself,παραστῆναι πρὸς τὸν κίνδυνον D.S. 17.43
; τῷ θυμῷ παραστάς ib.99 ;π. πρὸς τὴν ἀπολογίαν Plu. Alc. 19
;παρεστηκότες ταῖς γνώμαις Arr.Fr. 161
J.3 metaph., οἶνος παρίσταται the wine improves, becomes fit for drinking, opp. ἐξίσταται, Thphr. CP6.14.10, cf. Dsc.5.8.b of a crop, to be ripe, (Egypt, iii B. C.); so prob. (iii B. C.).VI παρεστηκέναι φρενῶν to be beside oneself, lose one's wits, Plb.18.53.6 ;π. ταῖς διανοίαις Id.14.5.7
, etc.; ἐπὶ τοσοῦτον π. Id.22.8.13 ; cf.παρεξίστημι 11
.VII abs., παρεστηκός, = παρόν, since it was in their power, since the opportunity offered, Th.4.133.C Some tenses of [voice] Med., [tense] pres. and [tense] impf. sts., [tense] fut. and [tense] aor. I almost always (for exceptions, v. supr. B. 11.2, III, iv), are used in causal sense:I set by one's side, bring forward, produce,π. ἱερεῖα X.An.6.1.22
; esp. in a court of justice,τοὺς παῖδας παραστησάμενοι Lys.20.35
; παιδία παραστήσεται (of a culprit) D.21.99 ; ταῦτα παραστησάμενος ib.187;μάρτυρας παρίστανται Is.4.13
, etc.; παραστήσασθαί τινα produce him as witness, Id.9.9, D.34.28, etc.;π. τινὰ εἰς κρίσιν Pl.R. 555b
.II bring to one's side, bring over by force, bring to terms,ἀέκοντας παραστήσασθαι Hdt. 8.80
;π. βία S.OC 916
;π. πολιορκίᾳ Th.1.98
; πολιορκοῦντας π. ὁμολογίᾳ ib.29 : abs., π. τινά, π. πόλιν, Hdt.3.45, Th.1.124, etc.;τοὺς οἰκοῦντας τὴν Ἀττικὴν π. εἰς φορὰν δασμοῦ Pl.Lg. 706b
.2 generally, dispose for one's own views or purposes, τινὰ παραστήσασθαι οὕτως ὥστε .. so to dispose a person that.., Hdt.4.136 ;ἑαυτοὺς πρὸς τὴν μάχην Plb.3.109.9
; dispose, induce a person,πρὸς τὸ κοινωνεῖν Id.29.3.5
: c. acc. et inf., Chio Ep.3.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παρίστημι
-
7 περίοδος
περίοδος, ὁ,A one who goes the rounds, patrol, Aen.Tact.22.3, al., Rev.Arch.1911(2).424 (Mesembria, i B. C.).------------------------------------A going round, marching round, flank march, τῶν Περσέων ἡ π. Hdt.7.219, 229 ;π. καὶ κύκλωσις Th.4.35
.2 slow walk, Gal.17(2).99.II way round, Hdt.7.223 ;λίμνης Id.1.185
; circumference, circuit, compass, σήματος, τείχεος, ib.93, 163 : abs., τὴν π. in circumference, Id.7.109.III γῆς π. chart or map of the earth, Id.4.36, 5.49, Ar.Nu. 206, Arist.Mete. 362b12, Agathem.1.1 ; αἱ τῆς γῆς π. books of descriptive geography, Arist. Pol. 1262a19, Rh. 1360a34, Mete. 350a16.IV going round in a circle, coming round to the starting-point, circuit, ἡ τοῦ τρίποδος π. Plu. Sol.4.2 esp. of Time, cycle or period of time, πάσαις ἐτέων π. Pi. N.11.40; freq. in Pl., ἐν πολλαῖς χρόνου καὶ μακραῖς π. Phd. 107e ;π. χιλιετής Phdr. 249a
: abs., R. 546b, Epicur.Ep.1p.27U. (pl.), etc.; κατὰ φύσιν π. Arist.GA 777b18; of the Great Year of the Stoics, Chrysipp.Stoic.2.189(pl.); ἐκ περιόδου periodically, in rotation, Heraclid.Pol.58, Plb.2.43.1, etc.;ἐν περιόδῳ Plu.Eum.8
; esp. the period embracing the four great public games,κατὰ τὰν π. ἑκάσταν IG9(1).694.31
(Corc.); ἐνίκησε τὴν π. Ath.10.415a; νικώμενος τὴν π. Arr. Epict.3.25.5, cf. Poll.4.89; v. περιοδονίκης.3 of events, periodic recurrence, cycle, Isoc.15.174, Thphr.CP1.13.1.b cycle, roster of public officials,τῇ πρὸ ταύτης π. τῶν μελλόντων λειτουργεῖν POxy. 1119.6
(iii A. D.), cf. 1552.3 (iii A. D.).4 Medic., a regular prescribed course of life, ἐν τῇ καθεστηκυίᾳ π. ζῆν to live in the regular course, Pl.R. 4073; αἱ ἰατρικαὶ π. the periodical visits of a regular physician, the doctor's rounds, Luc.Gall.23, cf. Nigr.22 : hence, medical practice, Heraclasap.Orib.48.18.2.c fit of intermittent fever, or the like , Hp. Aph.4.59 (pl.), D.9.19; ὁ ἐκ περιόδου πυρετός an intermittent fever, Luc.Philops.9.6 orbit of a heavenly body, Id.Mem. 4.7.5 ; ἀστέρος κυκλικὴ π. Vett.Val.94.20; also θεριναὶ π., = τροπαί, Hp.Aër.19; revolution of a heavenly body, Epicur.Ep.1p.28U.VI Rhet., period, Thrasymach. ap. Suid.s.v. Θρασύμαχος, etc.; defined as λέξις ἔχουσα ἀρχὴν καὶ τελευτὴν αὐτὴ καθ' αὑτὴν καὶ μέγεθος εὐσύνοπτον, Arist.Rh. 1409a35, etc.; also in Music and Metric, Heph.Poëm.3.5, Aristid.Quint.1.14.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > περίοδος
-
8 δύναμαι
δύναμαι, können; 2. sing. indicat. praes. δύνασαι, Hom. Iliad. 1, 393. 16, 515 Odyss. 4, 374. 5, 25. 16, 256. 21. 171 Soph. Aj. 1164 Demosth. Mid. 207; statt δύνασαι in einigen Stellen bei Dichtern u. Sp. Prosa δύνῃ, δύνᾳ oder δύναι, wie statt ἐπί. στασαι Aeschyl. Eum. 86. 581 ἐπίστᾳ: Eurip. Hecub. 253 δρᾷς δ' οὐδὲν ἡμᾶς εὖ, κακῶς δ' ὅσον δύνῃ, kann auch ehr wohl conjunctiv. sein; Eurip. Andromach. 239 σὺ δ' οὐ λέγεις γε, δρᾷς δέ μ' εἰς ὅσον δύνῃ, kann auch sehr wohl conjunctiv. sein; Soph. Phil. 798 πῶς ἀεὶ καλούμενος οὕτω κατ' ἦμαρ οὐ δύνᾳ μολεῖν ποτε; vs. 849 ἀλλ' ὅτι δύνᾳ μάκιστον, κεῖνό μοι, κεῖνο λάϑρα ἐξιδοῠ ὅπως πράξεις; Theocrit. 10, 2 οὔτε τὸν ὄγμον ἄγειν ὀρϑὸν δύνᾳ ὡς τοπρὶν ἆγες; Aelian. V. H. 13, 31 σὺ μὲν γὰρ οὐδένα τῶν ἐμῶν δύνῃ ἀποσπάσαι; vgl. Scholl. Iliad. 14, 199 Odyss. 11, 221 Lobeck Phrynich. p. 359; 3. plural. δυνέαται Herodot. 2, 142; conjunctiv. δύνωμαι, 2. sing. δύνηαι Hom. Iliad. 6, 229, Tyrannio Properispom. δυνῆαι, »sowohl Aristarch als die Anderen« δύνηαι, s. Scholl. Herodian., Lehrs Aristarch. p. 309; δυνεώμεϑα Herodot. 4. 97, δυνέωνται 7, 163; optativ. δυναίμην; infin. δύνασϑαι, Scholl. Herodian. Iliad. 10, 67; imperfect. ἐδυνάμην, Att. ἠδυνάμην, nach Atticisten: ἐδύνασϑε Odyss. 21, 71; ἐδύναντο Iliad. 9, 551. 12, 417. 419. 432. 13, 552. 687. 15, 22. 406. 408. 416. 651. 16, 107. 18, 163 Odyss. 11, 264. 16, 35721, 184; δυνάμην Iliad. 19, 136 Odyss. 12, 232; δύνατο Iliad. 3, 451. 11, 120. 13, 436. 15, 617. 16, 141. 509. 19, 388. 21, 175. 22, 201. 23, 719. 720 Odyss. 10, 246. 19, 478. 21, 247. 24, 159. 170; δυνάμεσϑα Odyss. 9, 304. 12, 393; ἐδυνάμην Aristoph. Eccl. 316; ἐδύνω Xen. An. 1, 6, 7. 7, 5. 5; ἠδύνω Philippid. bei Athen. 15, 700 c; ἐδύνατο Herodot. 1, 10. 7, 134 Xen. Cyr. 7. 2, 4 Hell. 5, 4, 16; ἠδύνατο Xen. Hell. 2, 2, 9; ἠδύναντο Thuc. 7, 50; ἐδυνέατο Herodot. 4, 114; futur. δυνήσομαι; aorist. ἐδυνήϑην, Att. ἠδυνήϑην; bei Hom. kommt dieser aorist. nicht vor; ein anderer aorist. ἐδυνάσϑ ην wie von δυνάζω: Homer. ἐδυνάσϑη Iliad 23, 465 Odyss 5, 319, ἐδυνάσϑην Herodot. 2, 19, ἐδυνάσϑη Herodot. 2, 140, ἐδυνά-σϑησαν 7 106, δυνασϑῆναι 2, 110, ἐδυνάσϑη Pindar. Ol 1, 56. ἐδυνάσϑησαν Soph. O. R. 1212, ἐδυνάσϑην Eurip. Ion. 867, ἐδυνάσϑην Xen. Hell. 7, 3, 3, ἐδυνάσϑη Cyr. 1, 1, 5, δυνασϑῇ Hell. 2, 3, 33, δυνασϑείη An 7, 6, 20. δυνασϑῆναι Cyr. 4, 2, 12; ἠδυνάσϑης Jerem. 20, 7, ἠδυνάσϑη Marc 7, 24, vgl. Etymol. m. p 312, 10 καὶ ἀπὸ τοῠ δυνάζω ὁ μέλλων δυνάσω, ὁ παρακείμενος δεδύνακα, ὁ παϑητικὸς δεδύνασμαι, ἐδυνάσϑην καὶ Ἀττικῶς ἠδυνάσϑην; in derselben Bedeutung ein aorist. med. ἐδυνησὰμην: Homer. ἐδυνήσατο Iliad. 14, 33. 423, δυνήσατο Iliad. 5, 621. 13. 510. 607. 647 Odyss. 17, 303, δυνήσατο Arat. Phaenom. 375 Ep. ad. 618 (VII 148); sehr späte Prosa; perfect. δεδύνημαι: 2 sing. δεδύνησαι Antigon. Caryst. bei Athen. 8, 345 d; δεδυνήμεϑα Demosth. Phil. 1, 30, δεδύνηνται Demosth. Symmor. 1. – Bedeutung: 1) können, vermögen, im Stande sein, in Bezug auf die Außenwelt; von Hom. an überall; Gegensatz βούλεσϑαι Plat Hipp. mai. 301 c οὐχ οἷα βούλεταί τις, φασὶν ἄνϑρωποι ἑκάστοτε παροιμιαζόμενοι, ἀλλ' οἷα δύναται; gew. mit dem inf. praes. oder aor., selten mit dem inf. fut., εἰ σέ γε πείσειν δυνησόμεϑα Soph. Phil. 1380; vgl. Lob. zu Phryn. p. 748. Häufig ist der inf. aus dem Zusammenhang zu ergänzen od. das Wort absolut gebraucht, ἀλλὰ σύ, εἰ δύνασαί γε, περίσχεο παιδός, wenn du anders kannst, Il. 1, 393; τανῠν δ' εὔπομπος (γενοῠ) εἰ δύναιο Soph. O. R 697; ἐγώ τοι ταῠτα μεταστήσω· δύναμαι γάρ Od. 4, 612; Τηλέμαχον δὲ σὺ πέμψον ἐπισταμένως – δύνασαι γάρ –, ὥς κε ἴκηται Od. 5, 25; τοίη γάρ οἱ πομπὸς ἅμ' ἔρχεται, ἥν τε καὶ ἄλλοι ἀνέρες ἠρήσαντο παρεστάμεναι – δύναται γάρ –, Παλλὰς Ἀϑηναίη Od. 4, 827; αὐτάρ τοι τόδε ἔργον Ἀϑηναίης ἀγελείης, ἥ τέ με τοῖον ἔϑηκεν, ὅπ ως ἐϑέλει – δύναται γάρ –, ἄλλοτε μὲν πτωχῷ ἐναλίγκιον κτἑ. Od. 16, 208; δύνασαι γάρ, δύναται γάρ, er kann es ja, Callim. Apoll. 29 Del. 226. – Mit dem acc., δύναται γὰρ ἅπαντα, er kann alles (thun), Od. 4, 237. 14, 445; ϑεοὶ δέ τε πάντα δύνανται Od. 10, 306; ὅσσον δύναμαι χερσίν τε ποσίν τε, wie viel ich mit Händen u. Füßen ausrichten kann, Il. 20, 360; μέγα δυνάμενος, der Großmöächtige. Od. 1, 276. Bei Lys. 24 steht ὁ δυνάμενος dem ἀδύνατος entgegen u. wird §. 4 τῷ σώματι δύνασϑαι, von gesundem starkem Körper sein, erkl.; vgl. Aesch. 2, 95, im Ggstz von ἀῤῤωστία, u. Xen. An. 4, 5, 11. 12. Aehnl. ὁ πλουτῶν καὶ δυνάμενος χρήμασι Lys. 6, 48. So wird bes. das partic. oft in der Bdtg des Vielvermögenden, Mächtigen, Angesehenen gebraucht; δυνάμενος παρ' αὐτῷ μέγιστον τῶν Περσέων Her. 7, 5; vgl. Thuc. 1, 33. 6, 39; δυνάμενοι ἐν τοῖς πρώτοις 4, 105; οἱ μέγιστον δυνάμενοι ἐν ταῖς πόλεσιν Plat. Phaedr. 257 d; οἱ δυνάμενοι ἐν ταῖς πόλεσι πράττειν Protag. 317 a; μάλιστα γὰρ δύνανται οἱ πλουσιώτατοι 326 b; οἱ τὸ μέγιστον δυνάμενοι Xen. An. 7, 6, 37; δυνάμενος τῷ τε πράττειν τῷ τε λέγειν Dem. 49, 9, u. so noch Sp., wie D. Cass. 44, 33. – Bei Superl. nach ὡς, ὅπως oder Relat. drückt es den höchstmöglichen Grad aus; ὡς ἐδυναμεϑα ἀρίστην, die beste, die wir konnten, die bestmögliche, Plat. Rep. IV, 434 e; ὅτι ἥξοι ἔχων ἱππέας ὡς ἂν δύνηται πλείστους Xen. An. 1, 6, 3; ὡς ἐδύνατο τάχιστα, so schnell wie möglich; προϑυμούμενος πρᾶξαι ὁπόσα πλεῖστα ἠδυνάμην Cyr. 5, 5, 26; δι' ἐπιμελείας ἧς ἐδύναντο πλείστης D. Hal. 1, 69, mit der möglichst großen Sorgfalt; vgl. οὕτως ὅπως δύναμαι, so gut wie ich vermag, Plat. Phaedr. 228 c; οὕτως ὅπως ἂν δυνώμεϑα Isocr. 14, 4; ὡς ἐδύνατο, wie er immer konnte, Xen. An. 2, 6, 2. 7, 2, 3. – 2) können, über sich gewinnen, im Stande sein, in Bezug auf den eigenen Willen, bes. mit der Negat., τῷ σε καὶ οὐ δύναμαι προλιπεῖν δύστηνον ἐόντα, ich kann es nicht über mich gewinnen, ich mag, kann nicht dich im Unglück verlassen, Od. 18, 331; οὐ δύναμαι βιοτεύειν Thuc. 1, 130 u. A. So auch in der Frage: τὸ δ' αὖ ξυνοικεῖν τῇδ' ὁμοῠ τίς ἂν γυνὴ δύναιτο; Soph. Tr. 846, wie auch Ant. 451 zu nehmen, οὐδὲ σϑένειν τοσοῦτον ᾠόμην τὰ σὰ κηρύγμαϑ' ὥστ' ἄγραπτα – ϑεῶν νόμιμα δύνασϑαι ϑνητὸν ὄνϑ' ὑπερδραμεῖν, daß ich die Sterbliche es über mich vermöchte; οὐ δύναμαι μὴ γελᾶν, d. i. ich muß lachen, Ar. Ran. 42. – 3) gelten, bedeuten, zunächst vom Gelde, ὁ σίγλος δύναται ἑπτὰ ὀβολοὺς καὶ ἡμιοβόλιον Ἀττικούς, macht aus, gilt 71/2 att. Obolen, Xen. An. 1, 5, 6; ὁ Κυζικηνὸς ἐδύνατο ἐκεῖ κη' δραχμάς Dem. 34, 23; vgl. Ael. V. H. 1, 22; dah. καὶ δύναται παρ' ἐκείνοις Ἀττικὸς ὀβολός, er gilt bei ihnen, Luc. de luct. 10. Aehnl. Her. τριηκόσιαι ἀνδρῶν γενεαὶ δυνέαται (betragen) μύρια ἔτεα 2, 142. Von Wörtern, bedeuten, wie B. A. p. 89 τί δύναται ἥδε ἡ λέξις; neben ὁ στατὴρ πόσους ὀβολοὺς δύναται; δύναται τὸ νεοδαμῶδες ἐλεύϑερον ἤδη εἶναι Thuc. 7, 58; vgl. Her. 2, 80. 4, 192; τὸ κολάζειν, τί ποτε δύναται; Plat. Prot. 324 a; τοῠτο γὰρ δύναται ὁ λόγος Euthyd. 286 c; τοῠτο δύνανται αἱ ἀγγελίαι, das haben die Botschaften zu bedeuten, Thuc. 6, 36; τί δύναται τὸ τριβώνιον; Ar. Plut. 842; ἦν δὲ αὕτη ἡ στρατηγία οὐδὲν ἄλλο δυναμένη ἢ ἀποφυγεῖν, sie hatte nichts anders zu bedeuten, war nichts als eine andere Art von Flucht, Xen. An. 2, 2, 13, womit Krüger Thuc. 1, 141 vergleicht: τὴν αὐτὴν δύναται δούλωσιν ἥτε μεγίστη καὶ ἐλαχίστη δικαίωσις; λόγους ὡς ἔργα δυναμένους, gleich Thaten, 6, 40; u. so noch Sp.; – in der Mathematik, ein Quadrat geben von Linien u. Zahlen, z. B. τριγώνου ὀρϑογωνίου ἡ τὴν ὀρϑὴν γωνίαν ὑποτείνουσα ἴσον δύναται ταῖς περιεχούσαις, die Hypot. giebt ein gleiches Quadrat, d. i. das Quadrat der Hypotenuse ist gleich den Quadraten der Katheten zusammengenommen, Ath. X, 418 f; vgl. Plat. Theaet. 147 e ff. – 4) imperf., δύναται, = δυνατόν ἐστι, es ist möglich, δύναται ἀρετὴν γενέσϑαι καὶ μένειν ἄϋλον Plut. de virt. mor. 1, wo man ἀρετή geändert hat; τοῖς Σπαρτιήτῃσι καλλιερῆσαι οὐκ ἐδύνατο, es sollten die Opfer für die Sp. nicht glücklich ausfallen, Her. 7, 134; vgl. 9, 45. – In δυναμένοιο braucht Hom. υ lang Od. 1, 276. 11, 414; eben so ἀνδρὸς μέγα δυναμένοιο Eiresion. in Vit. Homeri Pseudoherodot. 33; und Eigenname Δῡναμένη Iliad. 18, 43 Hes. Th. 248.
-
9 καθυπέρτερος
II commonly metaph., having the upper hand, superior,κ. γίνεσθαι τῷ πολέμῳ Hdt.1.67
: abs., Th.5.14;κ. τῶν Περσέων γινόμενα τὰ πρήγματα Hdt.7.233
, cf. Th.7.56; θεοῦ δ' ἔτ' ἰσχὺς κ. A.Th. 226(lyr.);κ. Ζεύς Theoc.24.99
: c. gen.,πόλις κ. τῶν ἀντιπάλων X.Mem.4.6.14
, cf. Theoc.24.100, etc.: neut. καθυπέρτερον as Adv., = καθύπερθε, Id.2.60 (s. v. l.):— [comp] Sup. [full] καθυπέρτατος, η, ον, highest,ἐν τῇ κατυπερτάτῃ τῆς γῆς Hdt. 4.199
.2 Astrol., prevalent, prepollent,ἀστέρες Vett.Val.98.27
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καθυπέρτερος
-
10 καταλαμβάνω
A (in pass.sense, A.D.Synt. 48.9), [dialect] Ion.- λάμψομαι Hdt.6.39
, [dialect] Aeol. - λᾱμψομαι dub. in Alc.Supp. 5.9 (v. λαμβάνω): [tense] pf. , etc. ( (Carpathos, iv B. C.)),- λελάβηκα Pherecyd.Syr.
ap. D.L.1.122, Hdt.3.42 (v.l. -λελαβήκεε):—[voice] Pass., [dialect] Ion. [tense] aor.- ελάμφθην Id.5.21
; (Zelea, iv B. C.): [tense] pf. in med. sense, D.S.17.85:—seize, lay hold of, c. acc.,τοῦ κατὰ νῶτα λαβών Od.9.433
, cf. Ar.Lys. 624, etc.;κατέλαβε τὴν ἀκρόπολιν Th.1.126
, cf. Hdt.5.71, Ar.Lys. 263(lyr., tm.), Isoc.4.153, etc. (metaph., τὴν τοῦ νέου τῆς ψυχῆς ἀκρόπολιν κ. Pl.R. 560b); πάντα φυλακαῖς κ. Plu.Per.33;κ. ἕδρας Ar.Ec.21
, 86; φάσκων Ποσειδῶ πρότερον Ἀθηνᾶς καταλαβεῖν αὐτήν (sc. τὴν πόλιν) Isoc.12.193; later, simply, arrive at a place, POxy. 1829 (vi A. D.), etc.:—[voice] Med., seize for oneself,τὰ πρήγματα Hdt.6.39
; τὰ ἄλλοι οὐ κατελάβοντο matters which others had not preoccupied, ib.55: freq. in Plb.,κ. λόφον 1.19.5
, al.:—[voice] Pass., of a person, ὑπὸ τοῦ θεοῦ καταληφθείς possessed, Plot. 5.8.11.2 of death, fatigue, disaster, etc.,τὸν δὲ κατ' ὄσσε ἔλλαβε.. θάνατος Il.5.82
;Ἄργον.. κατὰ μοῖρ' ἔλαβεν.. θανάτοιο Od.17.326
: c. dupl. acc., ;Δίκη καταλήψεται ψευδῶν τέκτονας Heraclit.28
; befall, overtake,συμφορὰ κ. πόλεις E.Hipp. 1161
: freq.in Hdt., ; πένθεα μεγάλα τοὺς Αἰγυπτίους κ. ibid., cf. 3.42; ὅσα φεύγοντας ἐκ τῆς πατρίδος κακὰ ἐπίδοξα καταλαμβάνειν may be expected to befall them, 4.11; : folld. by inf.,νοῦσός τινα κ. νοσῆσαι 3.149
, cf. 3.75; πρίν τι ἀνήκεστον ἡμᾶς κ. Th.4.20;κίνδυνος κ. τινά D.18.99
; rarely of good fortune,τοῦτον κατέλαβε εὐτυχίη τις Hdt.3.139
.3 seize with the mind, comprehend, Pl.Ax. 370a, Chrysipp.Stoic.2.39, Plb.8.2.6, Ev.Jo.1.5 (perh. overcome); κάλλος διὰ τῆς [ ὄψεως] Pl.Phdr. 250d;ἐκ τοῦ φάσματος ὅτι.. D.H.5.46
, cf. Arr.Epict.1.5.6:—so in [voice] Med., D.H.2.66, S.E.M.7.288;ὅτι.. Act.Ap.4.13
;τί τὸ πλάτος Ep.Eph.3.18
:— [voice] Pass., Phld.Sign.22, Mus.p.62K., Numen. ap. Eus.PE14.8.II catch, overtake, come up with,τοὺς φεύγοντας Hdt.1.63
, cf. 2.30, etc.:—[voice] Pass., Id.7.211, Plb.1.47.8.2 find on arrival, c. part.,τινὰ ζῶντα Hdt.3.10
;τὰ πλεῖστα.. προειργασμένα Th.8.65
;πάντα ἔξω Id.2.18
;ἀνεῳγμένην τὴν θύραν Pl. Smp. 174d
;τοὺς ἄρχοντας ἐξιόντας D.21.85
;τινὰ ἔνδον Pl.Prt. 311a
;τῶν φορτίων πολλὴν ἀπρασίαν D.34.8
;τι ὑπάρχον Arist.Top. 131a29
; detect,ἐπ' αὐτοφώρῳ ἐμαυτόν Pl.Ap. 22b
:—[voice] Pass., , cf. Ev.Jo.8.3, etc.;κατείληπτο σοφιζόμενος D.21.164
; to be taken by surprise, Plu.Publ.20.III impers., καταλαμβάνει τινά c. inf., it happens to one, it is one's fortune to..,καταλαμβάνει μιν φεύγειν Hdt.2.152
, cf. 3.118;καταλελάβηκέ με.. τοῦτο.. ἐκφῆναι Id.3.65
, cf. 4.105, 6.38.IV abs., πρὸς τὴν καταλαβοῦσαν συμφορήν that had befallen, Id.4.161; τὰ καταλαβόντα, = τὰ συμβάντα, what had happened, the circumstances, Id.9.49;ἢν πόλεμος καταλάβῃ Th.2.54
, cf. 18;εἰ -λαμβάνοι ἀναχώρησις Id.4.31
; τῆς νυκτὸς -λαμβανούσης as night was coming on, D.S.20.86;Χειμῶνος ἤδη -λαμβάνοντος Hdn.7.2.9
.V hold down, cover,τῇ Χειρὶ τὸν ὀφθαλμόν Pl.Tht. 165b
;τὰς Χεῖρας Plu.Sert.26
; fasten down,κ. πῶμα γόμφοις Id.2.356c
, cf. Gal.13.358 (so in [voice] Med., D.S.3.37):—[voice] Pass., to be compressed, opp. διαλύεσθαι, Arist.Pr. 870b11;τὰς φλέβας -λαμβανόμενοι Id.Somn.Vig. 455b7
.2 keep under, repress, check,κ. τινῶν αὐξανομένην τὴν δύναμιν Hdt.1.46
; κ. τὸ πῦρ get it under, ib.87;ἴσχε καὶ κ. σεωυτόν Id.3.36
; κ. τὰς διαφοράς put an end to them, Id.7.9.β; κ. ἐρίζοντας stop their quarrelling, Id.3.128: folld. by inf.,κ. τοὺς Αἰγυπτίους ταῦτα μὴ ποιέειν Id.2.162
; ὁ τῶν Περσέων θάνατος καταλαμφθεὶς ἐσιγήθη inquiries about their death being checked.., Id.5.21.b κ. τὸ πνεῦμα hold the breath, Gal.6.176, al.3 bind,κ. πίστι καὶ ὁρκίοισι Hdt.9.106
;ὅρκοις Th.4.86
, etc.:—[voice] Pass.,εἴ τινι -λέλαμμαι ὅρκῳ SIG360.41
([place name] Chersonesus); νόμοις, ἔθεσι κατειλημμένα enforced, Arist.Pol. 1324b22; ; [ τὰς σπονδὰς] ηὗρε κατειλημμένας he found the treaty concluded, Th.5.21 codd.4 compel, constrain one to do, c. inf., ἀναγκαίη μιν κ. φαίνειν forces him to bring out the truth, Hdt.3.75:—[voice] Pass., ἀναγκαίῃ καταλαμβανόμενος being constrained, Id.2.65, cf. Th.7.57.5 convict, condemn, Antipho 2.4.11; opp. ἀπολύειν, Id.4.4.9;ἐὰν καταληφθεὶς ἀποθάνω Id.2.2.9
, cf. IG12(2).526A20 (Eresus, iv B. C.); of the prosecutor, secure a conviction, Rev.Phil.1928.192 (Erythrae, v B. C.); (Teos, ii B. C.), etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > καταλαμβάνω
-
11 καθ-αιρέω
καθ-αιρέω (s. αἱρέω), ion. καταιρέω, herab-, herunternehmen; καϑείλομεν ἱστία, wir nahmen die Segel herunter (zogen sie ein), Od. 9, 149; in tmesi, κὰδ δ' ἀπὸ πασσαλόφι ζυγὸν ᾕρεον Il. 24, 268; τὸ ἄχϑος, abnehmen, die Last, Ar. Ran. 10; τὸ σημεῖον Andoc. 1, 36, vgl. σημεῖον; – ὄσσε, ὀφϑαλμοὺς καϑελεῖν, die Augen des Verstorbenen herunter-, zudrücken, Il. 11, 453 Od. 24, 296, wofür auch in tmesi κατ' ὀφϑαλμοὺς ἑλέειν gesagt ist, 11, 426. – Gew. mit Gewalt herunternehmen; herunterziehen, τὴν σελήνην, von Zauberinnen, Plat. Gorg. 513 a; vgl. Ar. Nubb. 740; τὴν εἰκόνα αὐτοῦ ἐξ ἀκροπ όλεως καϑελόντες καὶ συγχωνεύσαντες Lycurg. 117. Dah. niederreißen, niederstürzen, tödten; von Menschen, εἰς ὅτε κέν μιν Μοῖρ' ὀλοὴ καϑέλῃσι, auf den Fall, daß die Möre ihn hinstreckt, Od. 2, 100; 3, 238; μὴ καϑέλοι μιν αἰών Pind. Ol. 9, 60; φῶτ' ἄδικον Aesch. Ag. 387; μοῖρα τὸν φύσαντα καϑεῖλε Soph. Ai. 511; γυνὴ μόνη με καϑεῖλε φασγάνου δίχα Tr. 1052; Ἀϑηναίο υς Thuc. 3, 13; im Gesetz bei Dem. 23, 53 dem ἀποκτεῖναι entsprechend; im Wettkampfe den Gegner niederwerfen, εἰ καϑέλοι τοῦτο τὸ ῥῆμα ὥςπερ εὐδοκιμοῦντα ἀϑλητήν Plat. Prot. 343 c; von Sachen, χρόνος καϑαιρεῖ πάντα, vernichtet Alles, Aesch. Eum. 276; καϑῃρέϑη Οἰχαλία δορί Soph. Tr. 478; in Prosa, τείχη καϑελόντες, zerstören, Plat. Menex. 244 c; herunterbringen, besiegen, Κῦρον καὶ τὴν τῶν Περσέων δύναμιν Her. 1, 71; ἐνεγράφησαν ἐν τοῖς τὸν βάρβαρον κατελοῦσι 8, 82; τὴν Εὐρυσϑέως ὕβριν 9, 27; ἡ ἡγεμονία καταιρεϑεῖσα, die gebrochene Obergewalt, 1, 46; δύναμις 4, 137; Thuc. öfter, τὸ λῃστικὸν ἐκ τῆς ϑαλάσσης, ausrotten, 1, 4; καϑαιρεϑῆναι Φίλιππον Dem. 2, 8, im Ggstz von ἤρϑη; so καϑ. τινὸς δυναστείαν Luc. Nigr. 23; – ψήφισμα, aufheben, den Beschluß, ihn vernichten, Thuc. 1, 140; Plut. Pericl. 29. 30, καϑῃρημένος τὴν αἴσϑησιν, besinnungslos, 38; – ergreifen, nehmen, ναῦν, ein Schiff wegnehmen. Her. 6, 41; τὰ χρήματα καταιρέϑη 5, 36; ἐν ἀφροσύνῃ καϑελόντες Soph. Ant. 379, ihn dabei ertappen; πάλος καϑαιρεῖ, das Loos trifft ihn, 275; τίνα ἀμήχανος συμφορὰ καϑαιρεῖ Plat. Prot. 344 c; – ἀγῶνα, ἀγώνισμα, den Kampfpreis erringen, Plut. Pomp. 8; vgl. Her. 7, 50, 2; – verurtheilen, ψῆφος καϑαιροῦσα, der σώζουσα entgeggstzt, Lys. 13, 37; τίνες λόγοι καϑεῖλον ἡμᾶς Eur. Or. 860. – Med. für sich herab-, herunternehmen, τὰ τόξα Her. 3, 78; ἱστούς Pol. 1, 61, 1 u. Sp. – Ein fut. καϑελῶ hat Antiphil. 15 (Plan. 334).
-
12 ἄρχω
ἄρχω, 1) der Erste sein, anfangen, insofern man der Erste ist, der etwas thut, in Beziehung auf Andere, die es nachher thun; a) absolut; πρὸς Ὄλυμπον ἴσαν ϑεοὶ πάντες ἅμα, Ζεὺς δ' ἦρχε, ging voran, war an der Spitze, Iliad. 1, 495; vgl. 3. 420. 9, 657. 11, 472; νῦν δ' ἄρχ', ὅππῃ σε κραδίη ϑυμός τε κελεύει 13, 784; ὅπῃ ἄρξειεν Ἀχιλλεύς Od. 3, 106; οἱ δ' ᾤμωξαν ἀολλέες, ἦρχε δ' Ἀχιλλεύς Iliad. 23, 12; ἀρχέτω· αὐτὰρ ἐγὼ μάλα πείσομαι ᾑ περ ἂν οὗτος 7, 286; σὺ μὲν ἄρχε 9, 69; τίη δὴ νῶι διέσταμεν; οὐδὲ ἔοικεν ἀρξάντων ἑτέρων 21, 437; Plat. Rep. X, 619 b dem τελευτῶν entgegengesetzt. – b) c. gen.; ἄρχε μάχης ἠδὲ πτολέμοιο Iliad. 7, 232; ἄρξειαν πολέμοιο 4, 335; ἦρχον ἐγὼ μύϑοιο 11, 781; πρῶτος Πηνέλεως ἦρχε φόβοιο 17, 597; von dgl. Fällen ist vielleicht zu unterscheiden ἦρχε δ' ὁδοῖο νήσου ἐπ' ἐσχατιῆς Od. 5, 237; λόγου, der Erste sein im Reden, d. i. anfangen zu reden, Eur. Phoen. 450; Xen. An. 1, 6, 5; vgl. Cyr. 6, 1, 6 ἐπεὶ πρεσβύτερός εἰμι, die Jüngern sprechen hernach; τῆς ἀδικίης Her. 3. 130; κακῶν ἦρξε τὸ δῶρον war das Erste, die Ursach, Soph. Tr. 869; τοῖς Ἕλλησι μεγάλων κακῶν ἄρξει Thuc. 2, 12; μεταβολῆς ἁπάσης ἄρχει Plat. Legg. X, 892 a; γενέσεώς τινι D. Hal. 1, 10; ähnl. τὸ γένος ἄρχει ἀπό τινος, abstammen, ibid.; χειρῶν, Thätlichkeiten anfangen, Plat. Legg. IX, 869 c; so auch ohne χειρῶν, IX, 880 a. Doch auch wie ἄρχεσϑαι, von etwas anheben, Eur. Tr. 969. – c) seltner c. acc.; ὁδόν, den Weg vorangehen, τινί, Od. 8, 107; ἅπερ ἦρχεν, was er zuerst that, Aesch. Ag. 1511; λυπηρόν τι Soph. El. 542; ὕμνον Pind. N. 3, 10; aber σπονδαῖς ἄρχειν, libatione auspicari, Pind. I. 5, 37. – d) c. inf.; Μηριόνης ἦρχ' ἴμεν Iliad. 13, 329; βουλῆς ἐξ ἦρχε νέεσϑαι 2, 84; ἄρχετε νέκυας φορέειν Od. 22, 437; ὥς κε Τρῶες Ἀχαιοὺς ἄρξωσι πρότεροι ὑπὲρ ὅρκια δηλήσασϑαι Iliad. 4, 67; ἄρξει καὶ προτέρω κακὸν ἔμμεναι Od. 4, 667; λέγειν Eur. Med. 475. – e) c. part.; ἦρχε λέχοσδε κιών Iliad. 3, 447; ἐγὼ δ' ἦρχον χαλεπαίνων 2, 378; ἀδικῶν Her. 4, 119. – f) c. dat., oft bei Hom.: neben dem gen., τοῖσι μύϑων ἦρχε Ἀϑήνη Od. 13, 374, vgl. Iliad. 2, 433; τῇσιν Ἀνδρομάχη ἦρχε γόοιο Iliad. 24, 723; ἄρχε ϑεοῖσι δαιτός 15, 95; neben dem inf., τοῖσιν Ἥφαιστος ἦρχ' ἀγορεύειν Iliad. 1, 571, vgl. Od. 2, 15. 16, 845. Diese Dative sind wohl in der Bed. eines genit. partitiv. zu nehmen, wie Homer ja überhaupt sehr oft den dat. in dem Sinne gebraucht, für welchen die Prosa den genit. gebrauchen würde, vgl. Friedlaend. Aristonic. p. 22; also τοῖσιν Ἥφαιστος ἦρχ' ἀγορεύειν = der erste unter ihnen, welcher redete, war Hephästos. Hiervon ist wohl zu unterscheiden der dat. Od. 24, 9 ἦρχε δ' ἄρα σφιν Ἑρμείας κατ' εὐρώεντα κέλευϑα, er führte sie; welche Stelle Licht erhält durch die wegen ihres accus. schon unter c) erwähnte Stelle Od. 8, 107 ἦρχε δὲ τῷ αὐτὴν ὁδὸν ἥν περ οἱ ἄλλοι; in diesen beiden Stellen ist also an den Sinn des genit. partit. nicht zu denken, sondern an den des genit. object. – 2) Häufiger ist in Prosa das med., den Anfang womit machen, im Ggstz dessen, was man später thut; doch wird dieser Unterschied vom act. nicht immer beobachtet; bei Hom. steht entschieden mehrmals das med. genau in demselben Sinne wie das act.: τοῖς ὁ γέρων πάμπρωτος ὑφαίνειν ἤρχετο μῆτιν Iliad. 7, 324. 9, 93; τοῖσι Τηλέμαχος ἤρχετο μύϑων Od. 1, 367; τῇσι Ναυσικάα ἤρχετο μολπῆς 6, 101. In anderen Stellen läßt sich ein Unterschied zw. med. u. act. annehmen: ὅτ' ἂψ ἄρχοιτο Od. 8, 90; ἤρξατο δ' ὡς πρῶτον Κίκονας δάμασε 23, 310; ἐν σοὶ μὲν λήξω, σέο δ' ἄρξομαι Iliad. 9, 97; ὁ δ' ὁρμηϑεὶς ϑεοῦ ἤρχετο Od. 8, 499; ἀρξάμενοι τοῦ χώρου ὅϑεν τέ περ οἰνοχοεύει 21, 142; ἐκ τοῦ ἀρχόμενος λέχος ἔξεον 23, 199; vom Opfer Od. 14, 428 ὁ δ' ὠμοϑετεῖτο συβώτης, πάντων ἀρχόμενος μελέων, ἐς πίονα δημόν, v. l. πάντοϑεν, s. Scholl. Did.; vgl. ἀπάρχομαι. Bei den Folgenden: a) c. gen., ἐπέων Pind. P. 4, 30; λόγου, seine Rede anfangen, Xen. An. 3, 2, 7; δρόμου, σίτου Cyr. 3, 3, 61. Häufiger b) ἀπό τινος, so daß der einzelne Punkt, der der erste ist, bezeichnet wird, vgl. Matth. Gr. §. 336, Anm. 2; Plat. Phaedr. 100 b Soph. 218 a; ἤργμεϑα Legg. IV, 722 c; Xen. An. 6, 1, 18 u. sonst; dah. πόϑεν, Plat. Menex. 237 a; bes. wird ἀπό τινος ἀρξᾰμενος periphrastisch gebraucht, von da an, vgl. Her. 3, 91; Plat. Gorg. 471 c. Ebenso ἔκ τινος, Her. 2, 17 u. öfter; ἐκ παιδός, ἐκ παίδων σμικρῶν ἀρ., von Kindheit an, Plat. Rep. IX, 582 b Prot. 325 c; ἐξ ἕω ἀρξάμενος – μέχρι, vom Morgen an, Legg. VII, 807 d. Ein Verbum steht dabei c) im inf., um übh. den Anfang auszudrücken von etwas, ἄρχομαι μανϑάνειν Xen. Mem. 3, 5, 22, ich fange an zu lernen; ἡ νόσος ἤρξατο γενέσϑαι, die ersten Spuren der Krankheit zeigten sich, Thuc. 2, 47; – oder mit dem partic., wenn der Anfang in Beziehung auf die ganze Folgezeit, den Fortgang des Zustandes betrachtet wird, ἠρχόμεϑα διαλεγόμενοι Plat. Theaet. 187 a; ἄρχομαι διδάσκων, ich fange meinen Unterricht an, Xen. Cyr. 8, 8, 2; umgekehrt, ἀρχόμενος ἔλεγον Plat. Theaet. 174 b, zuerst; vgl. Matth. Gr. §. 557. – 3) der Erste sein als Anführer, Herrscher, befehligen, herrschen; absolut, Od. 6, 12. 14, 471 Iliad. 13, 136; ἄρχειν τε καὶ ἄρχεσϑαι Plat. Prot. 326 d; ἄρξουσι καὶ ἄρξονται Rep. III, 412 c; so in pass. Bdtg auch Aesch. Pers. 581; Her. 7, 139; aber ἀρχϑήσομαι hat Arist. pol. 1, 13 u. Sp.; bes. Archont sein; mit dem gen., Iliad. 2, 494. 16, 173 Od. 10, 205; eben so Folg., sowohl vom Könige, als von den Obrigkeiten; ἀρχὴν ἄρχειν; häufig vom Heerführer, Her. 5, 1; Xen. An. 2, 2, 5; ἵππων ζεύγους Plat. Theag. 123 d; κώμης Xen. An. 4, 5, 28. Homerisch ist die Vbdg mit dem dat., ἦρχε δ' ἄρα σφιν Ἕκτωρ Iliad. 16, 552; ἦρχε δ' ἄρα σφιν Ἄρης καὶ Ἐνυώ 5, 592; οἷσί περ ἄρχει 2, 805, vgl. Scholl.; εἰνάκις ἀνδράσιν ἦρξα καὶ νέεσσιν ἄνδρας ἐς ἀλλοδαπούς Od. 14, 230; ἄρχε Μυρμιδόνεσσι μάχεσϑαι Iliad. 16, 65; Ζεὺς δαρὸν οὐκ ἄρξει ϑεοῖς Aesch. Prom. 942; vgl. Eur. I. A. 337; Paus. 1, 1, 2; auch ἔν τισιν, Il. 13, 690; Plat. Phaedr. 238 a. Allgem., die Oberhand behalten, wie κρατέω, σέο ἕξεται ὅ ττί κεν ἄρχῃ Il. 9, 102. – Pass., befehligt werden; dah. untergeben sein, = ὑπήκοον εἶναι, Xen. An. 7, 7, 29; bes. von Unterthanen, Cyr. 1, 6, 8; von den gemeinen Soldaten, An. 3, 2, 30; Her. vrbdt gew. ὑπό τινος, doch auch ὑπό τινι, 1, 91. 130; ἄρχεται ἐς τοῦτο τὸ ὄρος ὑπὸ τῶν Περσέων, impers. = die Perser herrschen, 3, 97.
-
13 περιοδος
эол. πέροδος ἥ1) обходное движение, охватывающий маневрἡ τῶν Περσέων π. Her. — движение персов в обход (спартанскому отряду)
2) окружный путьπ. τε καὴ ἀνάβασις Her. — окружный и поднимающийся вверх путь;
πλανητῶν περίοδοι Xen. — орбиты планет3) (внешняя) окружность, периферия(τοῦ τείχεος Her.)
τριήκοντα σταδίων τέν περίοδον Her. — тридцать стадиев в окружности4) очертания, контурγῆς π. Her., Arph. — очертания земли, т.е. географическая карта (ср. 5)
5) описаниеἡ τῆς γῆς π. Arst. — землеописание (ср. 4)
6) круговращение(ἄστρων Plat.)
π. λόγων Plat. — застольная беседа7) цикл, период(ἐτέων Pind.; π. χιλιετής Plat.)
ἐκ περιόδου Polyb. и ἐν περιόδῳ Plut. — периодически, чередуясь, попеременно8) регулярный образ жизни9) периодический обход, регулярное посещение(αἱ ἰατρικαὴ περίοδοι Luc.)
10) чередованиеὁ ἐκ περιόδου πυρετός Luc. — перемежающаяся лихорадка
11) перемена, блюдо(π. πρώτη Xen.)
12) рит. период Arst. -
14 διαπειράομαι
A : [tense] pf.- πεπείραμαι Th. 6.91
:— make trial or proof of,τῶν Περσέων Hdt.5.109
, cf.3.14, Cratin. Jun.7.2; try to impose on a man, Pl.Lg. 921b: c. gen. rei, have experience of a thing, Th.6.91: abs., , cf. Lg.l.c.II late in [voice] Act.,διαπειρῶν δωροδοκίαις Plu. Pomp.51
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > διαπειράομαι
-
15 καταλαμβάνω
κατα-λαμβάνω, (1) ergreifen, erfassen, festhalten; von der Krankheit, κατέλαβε νοῠσός μιν; τῇ χειρὶ τὸν ὀφϑαλμόν, zuhalten; einnehmen, besetzen; στρατόπεδον, ein Lager beziehen; πάντα φυλακαῖς, besetzen; für sich einnehmen. Ähnl. ἕδρας καταλαβεῖν, Platz nehmen; ϑέαν καταλαμβάνειν, einen Platz zum Schauen einnehmen. Μιλτιάδεα τὰ πρήγματα καταλαμψόμενον ἀποστέλλουσι, daß er den Oberbefehl übernehme; auch von Schriftstellern: vorwegnehmen, früher erzählen; χρήματα, mit der Nebenbdtg des Wegnehmens. (2) festhalten, zurückhalten, hemmen; ἴσχε καὶ καταλάμβανε σεωυτόν, halte dich zurück; τὰς διαφοράς, Streitigkeiten beilegen; ἐρίζοντας, die Streitenden beschwichtigen; pass., ὁ τῶν Περσέων ϑάνατος οὕτω καταλαμφϑεὶς ἐσιγήϑη, er wurde unterdrückt u. verschwiegen; ἤ που ὑπὸ φυγῆς καταληφϑέν, irgendwo zurückgehalten. Erzwingen, befehlen; πίστι καὶ ὁρκίοισι καταλαβόντες αὐτούς, sie durch Eide verpflichtend, bindend; εὗρε τὰς σπονδὰς κατειλημμένας, festgestellt, im Ggstz von μετακινητὴ ὁμολογία. Den Schuldigen ergreifen, verurteilen u. bestrafen, Ggstz von ἀφεῖναι. (3) ergreifen, ertappen, betreffen, finden; κατελάβομεν περιπατοῠντα, wir trafen ihn beim Spazierengehen. Beim Aufnehmen eines Inventariums vorfinden. (4) mit dem Geiste erfassen, auffassen, begreifen. (5) wie bes. von unglücklichen Ereignissen, die plötzlich über einen kommen, gesagt wird, εἰ δέ τινας ξυμφορὰ καταλαμβάνοι; καταλαβοῦσα ξυμφορή, ein eintreffendes Unglück; begegnen, treffen; καταλελάβηκέ με τοῦτο εἰς ὑμέας ἐκφῆναι, es traf mich, ich fühlte mich gedrungen, euch dies kund zu tun; ἕνα κατέλαβε ὑβρίσαντα τάδε ἀποϑανεῖν, es traf sich, daß er starb, eigtl. den einen ergriff das Sterben; τὰ καταλαβόντα, was sich zugetragen hat, die Begebnisse; τῆς νυκτὸς καταλαβούσης, als die Nacht eingetreten war; χειμῶνος ἤδη καταλαμβάνοντος, der Winter stand bevor. Selten vom Glücke, wie τοῦτον κατέλαβε εὐτυχίη τις -
16 πρός
πρός, dor. u. poet. ποτί u. προτί (nur in wenigen Zusammensetzungen wird ι elidirt, s. oben ποτί), kretische Form durch Buchstabenumstellung war πορτί, Greg. Cor. p. 238; – zu, adverb., ohne Casus, noch dazu, oben drein, außerdem; am häufigsten πρὸς δέ, Hom. oft, wie ϑλάσσε δέ οἱ κοτύλην, πρὸς δ' ἄμφω ῥῆξε τένοντε, Il. 5, 307; ἅπερ τελεῖται, πρὸς δ' ἃ βούλομαι λέγω, Aesch. Prom. 931; Her. 1, 71. 2, 119. 3, 135. 5, 20 u. sonst (auch in attischer Prosa nicht selten); πρὸς γάρ, 3, 91; καὶ πρὸς πιέζει χρημάτων ἀχηνία, Aesch. Ch. 299; ὄλωλα καὶ πρός γ' ἐξελαύνομαι χϑονός, Eur. Med. 704, vgl. Or. 621 Hel. 962; καὶ πρὸς οὐκ αἰτοῠμαι οὐδέν, Ar. Equ. 576; κἄγωγε πρός, Ran. 416, vgl. Plut. 1001; καὶ πρός, Her. 6, 125 u. oft bei den Attikern; πρὸς δὲ καί, Thuc. 3, 58, Xen. Hell. 6, 7, 3 Cyr. 6, 4, 8, πρὸς δ' ἔτι, Her. 3, 74; Xen. An. 3, 2, 2; πρὸς δὲ καί, Plat. Prot. 321 d; καὶ πρός γε, Rep. I, 328 a. Soph. 234 a; καὶ ἐλεεινόν γε πρός, Gorg. 469 b; vgl, noch Pors. Eur. Phoen. 629, Reisig comm. crit. Soph. O. C. 809 p. 308. Vgl. auch προςέτι.
Als Präposition mit dem gen., dat. u. accus.
I. Mit dem gen., von her, den Gegenstand bezeichnend, von dessen Seite her Etwas kommt, oder von dem Etwas ausgeht; – 1) örtlich, die Richtung oder Bewegung von einem Orte her bezeichnend, ἀλώμενος ἵκετ' ἐμὸν δῶ, ἠὲ πρὸς ἠοίων ἢ ἑσπερίων ἀνϑρώπων, Od. 8, 29; auch bei Verbis der Ruhe, so daß aber bei der Ortsbestimmung immer an ein Ausgehen von derselben zu denken ist, wie Thuc. 3, 21 sagt τὸ τεῖχος εἶχε δύο τοὺς περιβόλους πρός τε Πλαταιέων καὶ εἴ τις ἔξωϑεν ἀπ' Ἀϑηνῶν ἐπίοι, von Platää her; 4, 31 verbindet er ἔκ τε τοῠ πελάγους καὶ πρὸς τοῠ λιμένος. So schon Hom., πρὸς μὲν ἁλὸς Κᾶρες, πρὸς Θύμβρης δ' ἔλαχον Λύκιοι, Il. 10, 428; νῆσοι πρὸς Ἤλιδος, in der Nähe von Elis, wenn man von Elis kommt, Od. 21, 347; am häufigsten bei Bestimmungen der Himmelsgegenden, von Norden, von Westen her, wo uns geläufiger ist »gegen Norden« zu sagen, αἱ μὲν (ϑύραι) πρὸς Βορέαο καταιβαταὶ ἀνϑρώποισιν, αἱ δ' αὖ πρὸς Νότου εἰσὶ ϑεώτεραι, Od. 13, 110. 111, πρὸς δύνοντος ἡλίου, Aesch. Suppl. 252; πρὸς νότου ἀνέμου, Her. 3, 101. 102; πρὸς μεσαμβρίης Ἀραβίη ἐστί, ib. 107; sogar χωρίον πρὸς τοῠ Τμώλου τετραμμένον, 1, 84; τὰ πρὸς νότου, Plat. Critia. 112 c; τὰ ὑποζύγια ἔχοντες πρὸς τοῠ ποταμοῠ, auf der Seite des Flusses, Xen. An. 2, 2, 4, vgl. 4, 3, 26. So sagt auch Soph. ἐμπολᾶτε τὸν πρὸς Σάρδεων ἤλεκτρον, Ant. 1024, der von Sardes herkommt. Da aber auch die Griechen so πρός c. accus. brauchten, die Richtung wohin bezeichnend, so verbindet Her. τὸν μὲν πρὸς βορέω ἑστεῶτα, τὸν δὲ πρὸς νότον, 2, 121, vgl. 4, 17. 122. In Stellen, wie Il. 15, 669, φόως γένετ' ἀμφοτέρωϑεν, ἠμὲν πρὸς νηῶν, u. 22, 198, αὐτὸς δὲ ποτὶ πτόλιος πέτετ' αἰετός, übersetzt man hinwärts, aber in der ersten Stelle wird schon durch ἀμφοτέρωϑεν die Auffassung »von den Schiffen her« angedeutet. Einfach durch an kann es öfters übersetzt werden, εἰσὶ οὗτοι οἱ χῶροι πρὸς ϑαλάσσης, Her. 2, 154, vgl. 5, 15. 8, 120; Πελλήνη πρὸς Σικυῶνος, 1, 145; auch φυλακαὶ κατέστασαν πρὸς Αἰϑιόπων Ἀραβίων, 2, 30, sie standen von der Seite. der Araber her, d. h. vor, gegenüber, also eigtl. von feindlicher Seite her. – Daher 2) von Personen, – a) auf Jemandes Seite stehen, d. h. von seiner Partei sein, für Einen sein, πρὸς τῶν κρατούντων δ' ἐσμέν, οἱ δ' ἡσσωμένων, Aesch. Spt. 498; ἐπειδὴ Ζεὺς πρὸς ἡμῶν ἐστιν, für uns ist, Eur. Rhes. 320. auch πρὸς τῶν ἐχόντων, Φοῖβε, τὸν νόμον τίϑης, d. i. zu Gunsten der Reichen, Alc. 58; πρός τινος λέγειν, Ar. Vesp. 647; Κροῖσος ἐλπίσας πρὸς ἑωυτοῠ τὸν χρησμὸν εἶναι, daß das Orakel für ihn sei, Her. 1, 75; τὸ ἐν στενῷ ναυμαχέειν πρὸς ἡμέων ἐστί, 8, 60, 2, ist zu unserm Vortheil; dah. γενέσϑαι πρός τινος, Einem beitreten, 7, 22, ἀπ οστάντες ἀπ' ἐκείνου καὶ γενόμενοι πρὸς σέο, 1, 124; ὅ ἐστι πρὸς τῶν ἠδικηκότων μᾶλλον, Thuc. 3, 38; Καλλίας μοι δοκεῖ μάλα πρὸς Πρωταγόρου εἶναι, Plat. Prot. 336 d; daher πρὸς λόγου εἶναι, zum Zwecke dienlich sein, Gorg. 459 c; πρὸς ἐμοῦ δικαίως τὴν ψῆφον ἔϑεσϑε, zu meinen Gunsten, Dem. 39, 40; κἂν μέν τι ᾖ πρὸς τῶν ἐχϑρῶν κατὰ τῆς πόλεως ἐν τοῖς ὅρκοις, 17, 18, Folgde, vgl. οὐ κατ' αὐτοῠ, πρὸς αὐτοῠ δὲ νομίσας εἶναι τὰ συμβαίνοντα, Pol. 3, 104, 2; – τὰ πρὸς σφῷν, so viel wie das Eurige, Soph. O. R. 668. – b) von Einem ausgehend, zunächst von Einem erlangen, erhalten, vernehmen; ἔχειν τιμὴν πρὸς Διός, Od. 11, 302, Ehre von Seiten des Zeus erlangen, haben, die Zeus gewährt; ὡς ἄν μοι τιμὴν μεγάλην καὶ κῠδος ἄρηαι πρὸς πάντων Δαναῶν, Il. 16, 84, vgl. 22, 514; wie ἄρνυσϑαί τι πρός τινος, 1, 160; εἰ γὰρ τύχοιεν ὧν φρονοῠσι πρὸς ϑεῶν, wenn sie von den Göttern erlangen, die Götter ihnen gewähren, Aesch. Spt. 532; ähnlich ὅπη μέλλει τις οἴσεσϑαι δάκρυ πρὸς τῶν, κλυόντων, Prom. 642; τὰς ἡδονὰς πρὸς σοῠ λαβοῠσα ἐκτησάμην, Soph. El. 1295, vgl. Tr. 330; ἵνα κακόν τι πρὸς ϑεῶν ἢ πρὸς ἀνϑρώπων λάβοι, Her. 2, 139, vgl. 152; ἀκούειν τι πρός τινος, von Einem, aus seinem Munde hören, Il. 6, 525, Her. 7, 153; μανϑάνειν πρός τινος, Soph. Phil. 959 O. C. 13, ὅπως πρὸς σοῠ τι κερδἀναιμι, Tr. 190. – c) dann bei solchen Verbis, die einen leidenden Zustand, eine Einwirkung eines Andern andeuten, bes. bei πάσχω, οἷα πρὸς ϑεῶν πάσχω ϑεός, Aesch. Prom. 92; Ch. 413 Eum. 100, Soph. Phil. 1343; Her. 1, 73. 3, 65. 74; κακῶς κλύουσα πρὸς σέϑεν, Soph. El. 514, durch deine Veranlassung in schlimmem Rufe stehen; oft ϑανεῖν πρός τινος, Aesch. Eum. 597, Soph. O. R. 592 u. öfter, Eur. Or. 1632; πρὸς ἀλλήλοιν ϑανεῖν, Einer durch den Andern umkommen, Valck. Phoen. 1275. Auffallend braucht Soph. sogar zwei Präpositionen, πρὸς τῶν ϑανόντων μηδενὸς ϑανεῖν ὕπο, Trach. 1150. so auch ὤλετο πρὸς χειρὸς ἕϑεν, Aezeh. Suppl. 64, Soph. Ant. 51; ποίας ὄλλυμαι πρὸς αἰτίας, aus welchem Grunde, durch welche Schuld, Eur. Andr. 1126; vgl. Soph. O. R. 1236, – πρὸς ὧν ἐκπίπτει κράτους, Aesch. Prom. 950. 998; Soph. Ant. 675 u. A. – Dader auch geradezu bei Passivis statt ὑπό, bei Tragg., πρὸς τοῦ τύραννα σκῆπτρα συληϑήσεται; αὐτὸς πρὸς αὑτοῠ κενοφρόνων βουλευμάτων, Aesch. Prom. 762, von wem wird der Raub ausgehen? πρὸς ἄτης ϑηραϑεῖσαι, 1074; πρὸς ἀνδρὸς δ' ἀνὴρ ὑπὸ δορὶ καίνεται, Spt. 329; πρὸς φίλου ἔφϑισο, 954, u. oft; τῶν ἐμῶν τητώμενος πρὸς τοῠ κακίστου, Soph. Phil. 384; γελώμενος πρὸς σοῠ, 1012; πρὸς ὑμῶν λειφϑήσομαι, 1060, πρὸς τοῠ διδαχϑείς, O. R. 359: so διδάσκεσϑαι πρός τινος Il. 11, 831, von Einem belehrt werden, wie μανϑάνω, u. sonst; woran sich auch reiht αὐτὴ πρὸς αὑτῆς τέϑνηκε, Tr. 1122; αὐτὸς πρὸς αὑτοῠ, sc. αἱμάσσεται, Ant. 1162. Aber πρὸς ἀνδρὸς ἢ τέκνων φοβουμένη, Soph. Tr. 149, ist = in Ansehung; – πρὸς ἀνδρὸς ἠδικημένη, Eur. Med. 26; nicht selten λέγεσϑαι πρός τινος, von Einem erwähnt werden, Her. 3, 115; οὐ λέγεται πρὸς οὐδαμῶν, 4, 47; τετιμῆσϑαι, ἀτιμάζεσϑαι, περιϋβρίζεσϑαι πρός τινος, geehrt oder beschimpft werden von Einem, 2, 75. 5, 20. 1, 61. 2, 152; auch λόγου οὐδενὸς γιγνόμεϑα πρὸς Περσέων, 1, 221; τὸ ποιεύμενον πρὸς Λακεδαιμονίων, das von den Lacedämoniern Gethane, 7, 209; u. daher auch ἐλείπετο ἀϑάνατον μνήμην πρὸς Ἑλλησποντίων, 4, 144, wo wir übersetzen »ein Andenken bei den Hellespontiern hinterlassen«, eigentlich das von den Hell. ausgehende Andenken. – Auch bei subst. u. adj. findet sich diese Vrbdg, ἔρημος πρὸς φίλων, verlassen von Seiten der Freunde, Soph. Ant. 910; βαρείαις πρὸς ϑεῶν δυςπραξίαις, 746, die von Seiten der Götter verhängt sind; δόλος πρὸς κασιγνήτου, Eur. Phoen. 365; ἔπαινος πρὸς ἀνϑρώπων τε καὶ ϑεῶν, Lob von Seiten der Menschen und Götter, Plat. Legg. II, 663 a; γνώμη ἐπίφϑ ονος πρὸς τῶν πλεύνων, die von der Mehrzahl ungünstig betrachtet, gehaßt wird, Her. 7, 139. Vgl. noch τίς πρὸς ἀνδρὸς μὴ βλέποντος ἄρκεσις, Soph. O. C. 73; οὐδ' οἶδα τέρψιν οὐδ' ἐπ ίψογον φάτιν ἄλλου πρὸς ἀνδρός, Aesch. Ag. 598. – d) dah. auf Jemandes Veranlassung, Geheiß, Befehl, nach Jemandes Auftrag, πρὸς Διός, προς ϑεῶν, von Zeus' wegen, nach der Götter Willen; Il. 1, 239 οἵ τε ϑέμιστας πρὸς Διὸς εἰρύαται, u. πρὸς Τρώων, auf der Troer Geheiß. 6, 57, πρὸς ἄλλης ἱστὸν ὑφαίνοις, auf einer Fremden Geheiß, 6, 456; οὔκουν τάδ' ἔσται πρὸς ϑεῶν, Aesch. Spt. 199; Suppl. 992; – πρὸς Διός εἰσι ξεῖνοί τε πτωχοί τε, die Fremden stehen unter Zeus' Schutz, Od. 6, 207. 14, 57. – Hiermit kann man zusammenstellen ὅτι δικαιότατον καὶ πρὸς ϑεῶν καὶ πρὸς ἀνϑρώπων, was das Gerechteste bei ihnen ist, von Seiten der Götter als das Gerechteste angesehen wird, Xen. An. 1, 6, 6; ὃς πρὸς ϑεῶν ἀσεβής, 2, 5, 20; vgl. δρᾶν οὐδὲν ἄδικον οὔτε πρὸς ϑεῶν οὔτε πρὸς ἀνϑρώπων, nach dem Urtheile der Götter und Menschen, Thuc. 1, 71. – e) im eigentlichen Sinne, von Einem herstammend, πρὸς πατρός, πρὸς μητρός, von des Vaters, der Mutter Seite, πάππος ὁ πρὸς πατρὸς ἢ μητρός, Plat. Legg. IX, 856 d; Ἀϑηναῖον ὄντα καὶ τὰ πρὸς πατρὸς καὶ τὰ πρὸς μητρός, Dem. 57, 17, u. öfter bei den Rednern; dah. οἱ πρὸς αἵματος, die Blutsverwandten, Soph. El. 1297. – Vgl. noch, wo es mehr umschreibend ist, δύο μὲν τὰ πρὸς ἡμῶν ἀνϑρώπεια, δύο δ' αὖ τὰ πρὸς ϑεῶν ϑεῖα, Plat. Soph. 266 a. – 3) Bei Beschwörungen, bei, μάρτυροι πρὸς ϑεῶν, πρὸς ἀνϑρώπων, Zeugen bei den Göttern, den Menschen, Il. 1, 339; ἐπιορκεῖν πρὸς δαίμονος, bei einer Gottheit falsch schwören, 19, 188; bes. wird es bei betheuernden Bitten u. Beschwörungen zu dem Gegenstande gesetzt, bei welchem man Einen beschwört, bei, um willen, wobei die Götter, od. was sonst beschworen wird, als die, von deren Seite der Eid bewacht wird, anzusehen sind, πρός τ' ἀλόχου καὶ πατρός, Od. 11, 67. 13, 324; μὴ πρὸς ἀραίου Διὸς ἔλϑῃς, μὴ πρὸς ξενίας ἀνοίξῃς, Soph. Phil. 1167 O. C. 517; u. häufig πρὸς ϑεῶν, Ar. u. sonst; πρὸς τῆς δεξιᾶς, τῶν κρεῶν, Thesm. 936 Pax 374; der gen. ist zu ergänzen bei Soph. Phil. 469, πρός τ' εἴ τί σοι κατ' οἶκόν ἐστι προςφιλές, vgl. O. C. 250, u. wird häufig von der Präposition durch σέ und andere Wörter getrennt, πρὸς νύν σε πατρός τε μητρὸς ἱκέτης ἱκνοῠμαι, Phil. 466; πρὸς νῦν σε κρηνῶν, O. C. 1335; u. mit Auslassung des Verbums, μὴ πρός σε γούνων, μὴ πρός σε ϑεῶν, um der Götter willen nicht, vgl. Valck. Eur. Phoen. 1659, Pors. Eur. Med. 325, Jacobs A. P. p. 359. – 4) Uebtr. wird es auch zur Bezeichnung des Angemessenen, Gebührenden, Geziemenden gebraucht, τὸ γὰρ δολῶσαι πρὸς γυναικὸς ἦν σαφῶς, Aesch. Ag. 1619, es war etwas von der Frau Ausgehendes, was von dem Charakter der Frau herrührt, ihr angemessen ist, von Frauenart, vgl. πρὸς δυςσεβείας ἦν ἐμοὶ τόδ' ἐν φρεσίν, Ch. 693; οὐ πρὸς σοφοῠ ἰατροῠ ϑρηνεῖν, Soph. Ai. 579, vgl. 312, es ist nicht des weisen Arztes Art, der weise Arzt muß nicht; σοφοῠ πρὸς ἀνδρός, Ar. Thesm. 177 Ran. 541; πρὸς ἀνδρὸς οὐδὲν ὑγιές ἐστιν εἰργασμένου, Plut. 355; u. in Prosa, οὐ πρὸς τοῠ ἅπαντος ἀνδρός, ἀλλὰ πρὸς ψυχῆς τε ἀγαϑῆς καὶ ῥώμης ἀνδρηΐης, nicht nach der Art, nicht Sache eines jeden Mannes, sondern eines wackern Gemüthes und männlicher Kraft, Her. 7, 153; οὔτε Περσικὰ ἦν τὰ ποιεύμενα, οὔτε πρὸς τῶν ἐξ Ἀσίης οὐδαμῶν, noch in der Art irgend welcher Asiaten, 5, 12; πρὸς σοῠ ἐστι, es kommt dir zu, gebührt dir, ziemt dir, vgl. Valck. Schol. Eur. Phoen. 1686; πρὸς δίκης, dem Rechte gemäß, = δικαίως, Soph. O. R. 1014 El. 1203; οὐκ ἦν πρὸς τοῠ Κύρου τρόπου, es lag nicht in seinem Charakter, Xen. An. 1, 2, 11; ἄτοπα λέγεις καὶ οὐδαμῶς πρὸς σοῦ, Mem. 2, 3, 15; – πρὸς ὀνείδους, ἀτιμίας, αἰσχύνης u. dgl. ποιεῖσϑαι, λαβεῖν τι, Etwas als Schimpf annehmen, ansehen, Plut. Cic. 13 Flamin. 7 u. sonst, s. Lob. Phryn. 10; S. Emp. adv. math. 7, 12 vrbdt διὰ τὸ ἀνωφελὲς καὶ πρὸς κακοῠ τοῖς φιλοσοφοῠσιν ὑπάρχειν.
II. Mit dem dat. bezeichnet es den Gegenstand, an dessen Seite, bei dem Etwas ist, oder zu dem Etwas hinzukommt; – 1) örtlich, bei, an, neben; mit Verbis der Ruhe, oder mit dem Nebenbegriff der Bewegung nach einem Orte hin, aber immer mit dem Gedanken einer darauf folgenden Ruhe an dem Orte verbunden; βάλλειν ποτὶ γαίῃ, ποτὶ πέτρῃ, gegen die Erde, an den Felsen werfen, so daß es daran liegen od. hangen bleibt, Il. 1, 245. 22, 64 Od. 5, 415. 7, 279. 11, 423; χεῖρας ποτὶ γούνασι μητρὸς βάλλειν, die Arme gegen die Kniee der Mutter flehend ausstrecken, 6, 310, vgl. 3, 298. 5, 401; λαβεῖν προτὶ οἷ, an sich raffen, an sich nehmen, Il. 20, 418; ἑλεῖν προτὶ οἷ, an sich ziehen, 21, 507 Od. 24, 347; πρὸς ἀλλήλῃσιν ἔχεσϑαι, sich fest an einander halten, an einander hangen, 5, 329. 433; πασσάλευε πρὸς πέτραις, Aesch. Prom. 56, vgl. 4. 15; πρὸς ἡλίου ναίουσι πηγαῖς, 810; πρὸς βωμῷ σφαγείς, Eum. 295; πρὸς πύλαις πεπτωκέναι, Spt. 444; auch φόβος γὰρ ἤδη πρὸς πύλαις κομπάζεται, 482; νεὼς καμούσης ποντίῳ πρὸς κύματι, gegen die Wogen, 192; πρὸς πέδῳ κεῖται, Soph. O. R. 181; ὡς ὁ Λάϊος κατασφαγείη πρὸς τριπλαῖς ἁμαξιτοῖς, O. R. 730, πρὸς σοὶ κατασταϑέντες, O. C. 1270; πρὸς οὔρεσι, Her. 3, 111; τὸ πρὸς ποσί, Soph. O. R. 130; γήρως ἐσχάτοις πρὸς τέρμασιν, Eur. Andr. 1082; πρὸς αὐτῷ γ' εἰμὶ τῷ δεινῷ λέγειν, Soph. O. R. 1169; – πρὸς τοῖς ὤμοις εἶναι, an den Schultern sein, daran passen, Xen. Cyr. 1, 6, 31. – Daher auch vor, πρὸς τοῖς ϑεσμοϑέταις ἔλεγε, Dem. 20, 98; πρὸς διαιτητῇ φεύγειν, 22, 18, vor dem Schiedsrichter verklagt sein; ὅσα ἐν τῷ δήμῳ γέγονεν ἢ πρὸς τοῖς κριταῖς ἐν τῷ ϑεάτρῳ, 21, 18. – Dah. 2) von Beschäftigungen, bei denen man verweilt, πρός τινι γίγνεσϑαι, sich angelegentlich mit Etwas beschäftigen, eifrig dabei sein, πρὸς τῷ ϑείῳ γιγνόμενοι, Plat. Phaedr. 249 d; τῷ πρὸς τοῖς οὖσι τὴν διάνοιαν ἔχοντι, Rep. VI, 500 b; vgl. πρὸς τούτοις προςέχῃς, Ar. Nubb. 1008; γίγνεσϑαι πρὸς τοῖς πράγμασι, Dem. 8, 11; πρὸς τῷ σκοπεῖν, 18, 176; Folgde, wie Pol. πρὸς τῷ ναυμαχεῖν ὄντες, 1, 50, 1. 5, 79, 1; S. Emp. adv. log. 2, 192 sagt vom Feuer πρὸς μὲν κηρῷ τήκει, πρὸς δὲ πηλῷ πήσσει, πρὸς δὲ ξύλῳ καίει. – 3) Selten von der Zeit, πρὸς ἑσπέρᾳ, am Abend, Ar. Vesp. 1123. – 4) wie πρὸς τοῖς πεζοῖς γενέσϑαι, Xen. Cyr. 1, 4, 23, »zu den Fußsoldaten gekommen sein« bedeutet, so wird oft durch πρός ein Hinzukommen zu etwas Vorhandenem ausgedrückt, außer, πρὸς τοῖςδε μέντοι πῠρ ἐγώ σφιν ὤπασα, Aesch. Prom. 252, außerdem noch gab ich ihnen das Feuer; ἄασάν μ' ἕταροί τε κακοὶ πρὸς τοῖσί τε ὕπνος, und außer ihnen noch, Cd. 10, 68; vgl. Aesch. πρὸς τοῖς παροῠσι δ' ἄλλα προςλαβεῖν ϑέλεις, Prom. 321; τί πρὸς τούτοισιν ἄλλο; Pers. 233; μῶν πάρεστε πρὸς κακοῖσι πέμποντες κακόν, Soph. Phil. 1250; πρὸς ἐκείνοισιν τί φής, O. R. 1233; oft πρὸς τούτοις, außerdem, überdies, Her. 1, 32. 3, 65. 9, 110; auch πρὸς τούτῳ, 1, 41; ἡγοῠνται τὸν τοιοῠτον πρὸς τοῖς ἄλλοις καὶ πανοῠργον εἶναι, Plat. Prot. 317 b; ψυχὴ ἂν εἴη πρὸς τῷ ἀϑάνατος εἶναι καὶ ἀνώλεϑρος, Phaed. 106 c; πρὸς τοῖς αὑτοῠ καὶ τὰ τῶν ἄλλων προςαναλίσκειν, Dem. 40, 58. – So auch bei Zahlen, τρίτος γε γένναν πρὸς δέκ' ἄλλαισιν γοναῖς, Aesch. Prom. 776; ἡ πρώτη πρὸς τοῖς εἴκοσιν, die einundzwanzigste, Ath. VI, 261 a; ἔτη τρία πρὸς τοῖς τριάκοντα, dreiunddreißig, D. Sic. 1, 58.
III. Mit dem accus. bezeichnet es den Gegenstand, nach dessen Seite hin, auf den zu Etwas gerichtet ist, nach, auf – zu, hin, gen; – 1) örtlich; Hom. u. Folgde; auch von den Himmelsgegenden, πρὸς Ἡῶ τ' Ἠέλιόν τε, πρὸς ζόφον, Il. 12, 239 Od. 9, 26. 13, 240; u. so in Prosa gew. πρὸς ἠῶ, μεσημβρίαν, ἑσπέραν, ἄρκτον, gegen Morgen, Mittag, Abend, Mitternacht; doch auch πρὸς ἠῶ τε καὶ ἡλίου ἀνατολάς, πρὸς ἠῶ τε καὶ ἥλιον ἀνίσχοντα, Her. 1, 201. 4, 40; vgl. Aesch. ἡλίου πρὸς ἀνατολὰς στρέψασα σαυτήν, Prom. 709; Ag. 1153; πρὸς βορῆν τε καὶ νότον, Her. 2, 140 (vgl. auch I, 1); κλαίειν πρὸς οὐρανόν, die Stimme gen Himmel erheben, zum Himmel schreien, Il. 8, 364; ἀκτὴ τῆς Σικελίης πρὸς Τυρσηνίην τετραμμένη, dahin gerichtet, d. i. gegenüber, Her. 6, 22. – Bes. bei Verbis der Bewegung, sowohl die bloße Richtung, als das zu erreichende Ziel ausdrückend; ποῖ ποτ' ἤγαγές με; πρὸς ποίαν στέγην; Aesch. Ag. 1057; πλεῖς ὡς πρὸς οἶκον, nach Hause hin, Soph. Phil. 58, u. so τοῠ πρὸς Ἴλιον στόλου, 247; u. ähnlich ἀφικόμενος πρὸς τὴν Τεγεᾶτιν, Thuc. 5, 65, bis an das Gebiet von Tegea hin; διασωϑῆναι βουλόμεϑα πρὸς τὴν Ἑλλάδα, Xen. An. 5, 4, 5, nach Hellas hin, worin freilich schon die Erreichung des Ziels mit ausgedrückt ist; vgl. πρὸς ἤπειρον σεσῶσϑαι τήνδε, Aesch. Pers. 723; πρὶν ἂν πρὸς Καύκασον μόλῃς, ehe du dahin gekommen sein wirst, Prom. 721; ἔςτ' ἂν ἐξίκῃ πρὸς Γοργόνεια πεδία, 795; πρὸς οἶκον οὐκέϑ' ἵκετο, Soph. O. R. 115, wie ἐλπίς τις αὐτὸν πρὸς δόμους ἥξειν πάλιν, Aesch. Ag. 665; auch übtr., πρὸς τέλος γόων ἀφίκοντο, Soph. O. C. 1617; πεσεῖν πρὸς οὖδας, Eur. Hec. 405. In Prosa überall, auch διεκρίϑησαν πρός τε Ἀϑηναίους καὶ Λακεδαιμονίους οἱ Ἕλληνες, Thuc. 1, 18, sie traten ihnen bei. – Bes. im feindlichen Sinne, wider, gegen, πρὸς Τρῶας μάχεσϑαι, gegen die Troer kämpfen, Il. 17, 471; πρὸς κρείσσονας ἀντιφερίζειν, Hes. O. 212; πρὸς κόλπον, πρὸς στῆϑος βάλλειν, gegen die Brust werfen, treffen, Hom. oft, ἐλαύνειν πρός τι, Il. 4, 108. 6, 467. 15, 250; auch φέρεσϑαι πρός τι, darauf losfahren, dagegen anstürmen, πρὸς κέντρα κῶλον ἐκτενεῖς, μὴ λάκτιζε, Aesch. Prom. 323 Ag. 1607; ξὺν δὲ γενοῠ πρὸς ἐχϑρούς, Ch. 453; auch τὰ παϑήματα κεῖνα πρὸς αὐτὸν ἐπέβη, das Leiden brach auf ihn ein, Soph. Phil. 193, wie ἦ σε λανϑάνει πρὸς τοὺς φίλους στείχοντα τῶν ἐχϑρῶν κακά, Ant. 10; πρὸς δαίμονα, gegen die Gottheit, gegen den Willen des Gottes, dem Gotte zum Trotz, Il. 17, 98. 104; μάχη Μήδων πρὸς Ἀϑηναίους, Thuc. 1, 18, u. sonst in Prosa, wie ἰέναι πρὸς τοὺς πολεμίους, Xen. An. 2, 6, 10, διαφέρεσϑαι, στασιάζειν πρός τινα, 5, 9, 29. 7, 6, 15; ἡ πρὸς αὐτὸν ἐπιβουλή, 1, 1, 8; διαγωνίζεσϑαι πρὸς τοὺς πολεμίους, Cyr. 1, 6, 26; ταῠτα πάντα πρὸς τὸν Πίττακον εἴρηται, ist gegen den Pittakus gesprochen, Plat. Prot. 345 c; κινδύνους ὅσους ἐκινδύνευσα πρός τε χειμῶνας καὶ πρὸς πολεμίους, Dem. 50, 21. – Daher in den Aufschriften gerichtlicher Anklagereden, in Privatklagen, wie das lat. adversus, Wolf Dem. Lpt. p. CLII; anders κατά, w. m. s. – Selten auch bei Verbis der Ruhe, wo immer an die vorhergegangene Bewegung zu denken ist, σκόλοπες γὰρ ἐν αὐτῇ ὀξέες ἑστᾶσιν, ποτὶ δ' αὐτοὺς τεῖχος Ἀχαιῶν, Il. 12, 64, gegen sie ist die Mauer errichtet, ἔοικα ϑρηνεῖν ζῶσα πρὸς τύμβον μάτην, Aezeh. Ch. 913, vgl. 891; vgl. τὰ πολλὰ πατρὸς πρὸς τάφον κτερίσματα, die auf das Grab gebracht werden, Soph. El. 919; πρὸς δεξιὰν αὐτοῠ στάς, nachdem er auf die rechte Seite getreten, Eur. Or. 474; vgl. πρὸς ἑσπέρους τόπους ἕστηκε, Aesch. Prom. 348; ἑστῶσα πρὸς τὸν ἥλιον, Ar. Eccl. 64; Vesp. 804, so auch in Prosa, πρὸς τὰ ἱερὰ παρεῖναι, Xen. Cyr. 3, 3, 84 u. öfter. – 2) Eine Richtung liegt auch in λέγειν πρός τινα, zu Einem sprechen, nicht in feindlichem Sinne, gegen; so bei εἰπεῖν, ἐννέπειν, φάσϑαι, μυϑήσασϑαι; sehr geläufig bei Hom.; ἀγορεύειν πρὸς ἀλλήλους, zu einander sprechen; auch ὀμόσαι πρός τινα, Einem schwören, einem Anwesenden einen Schwur leisten, Od. 14, 331. 19, 288. So Tragg. u. in Prosa : πρὸς εἰδότας λέγω, Aesch. Ag. 1375; πρὸς φρονοῠντας ἐννέπεις, Suppl. 201; τί λέγεις πρὸς ἄνδρ' ὑπόπταν; Soph. Phil. 136; τί δῆτα λέξομεν πρὸς τόνδ' ἔπος; O. R. 1419; auch bei ἀπαγγέλλειν, Aesch. Ch. 265, wie ἀγγέλλειν πρός τινα, Xen. An. 1, 7, 13 u. sonst; ἐπιδείκνυσϑαι πρὸς ἅπαντας, Plat. Phaedr. 232 a. – Auch von andern freundlichen Beziehungen; σπονδὰς ποιεῖσϑαι πρός τινα, Thuc. 4, 15; φιλοτιμεῖσϑαι, Plat. Phaedr. 234 a; πρὸς ὑμᾶς εὐσεβὴς πέλω, gegen euch, Aesch. Suppl. 335; σοὶ δ' ὁμιλία πρὸς τόνδε πιστή, Soph. Phil. 71; πρός τινα ἔχειν τὴν γνώμην, Xen. An. 2, 5, 29, φρονεῖν τὰ πρὸς σέ, 7, 7, 30; τὰ Κύρου οὕτως ἔχει πρὸς ἡμᾶς, ὥςπερ τὰ ἡμέτερα πρὸς ἐκεῖνον, 1, 3, 9, das Verhältniß des Kyros zu uns ist dasselbe wie; dah. οὐδὲν ἐμοὶ πρὸς ἐκείνους, ich stehe in keinem Verhältniß zu ihnen, ich habe mit ihnen Nichts zu schaffen, Isocr. 4, 12. – Dieselbe Verbindung liegt auch dem γράφεσϑαι πρὸς τοὺς ϑεσμοϑέτας, Dem. 21, 47, zu Grunde, » vor oder bei den Thesmotheten anklagen, belangen«; πρὸς διαιτητὴν ἐξῆν αὐτῷ λαχεῖν, 22, 28; τὰς δίκας εἶναι περὶ τούτων πρὸς τοὺς ἄρχοντας, 43, 71, im Gesetz, es war der officielle Ausdruck für diesen Fall; ähnlich ist auch μαρτυρῆσαι πρὸς τοὺς δικαστάς, Plut. Arist. 25. – Daher πρὸς ἡμᾶς αὐτοὺς διαλογισώμεϑα, wir wollen bei uns selbst überlegen, Plat. Soph. 231 c, wie Aesch. τά τ' ἄλλα πρὸς πόλιν τε καὶ ϑεοὺς βου λευσόμεσϑα, Ag. 818, wo es freilich auch allgemeiner genommen werden kann: was sich auf die Stadt bezieht. – 3) Von der Zeit, gegen, ποτὶ ἕσπερα, gegen Abend, Od. 17, 191; πρὸς ὄρϑρον, Ar. Lys. 1089; πρὸς ἕω, Eccl. 312; πρὸς ἑσπέραν, Plat. Polit. 328 a; πρὸς ἡμέραν, gegen Tagesanbruch, Xen. An. 4, 5, 21; Plat. Conv. 223 c. – Auch dei Zahlen, gegen, ungefähr, πρὸς ἑβδομήκοντα, Pol. 16, 7, 5; bes. Sp., vgl. Lob. Phryn. p. 410. – 4) Uebertr. von der Richtung oder Beziehung, die ein Gegenstand auf den andern hat, in Beziehung, in Hinsicht, in Rücksicht auf Etwas; – a) sehen auf Etwas, πρὸς πρᾶγμ' ὁρώσας, Aesch. Suppl. 706; πρὸς ἔπος κλύειν, auf das Wort hören, Ch. 408; φιλεῖ γὰρ πρὸς τὰ χρηστὰ πᾶς ὁρᾶν, Soph. El. 960; πρός σ' ἀποσκοποῠσα, O. R. 746, vgl. O. C. 280; μὴ ϑαυμάζω πρὸς τὸ λιπαρές, in Rücksicht auf, d. i. über Etwas sich wundern, 1121; auch εἰ φοβεῖ πρὸς τοῠτο, Tr. 1201; ἀϑυμεῖν πρός τι, Xen. An. 7, 1, 9; eben so ὁ πρὸς Λακεδαιμονίους φόβος, die auf die Lacedämonier bezügliche Furcht, Dem. 16, 10; οὐδὲν γὰρ ἡγοῠμαι τούτων εἶναι πρὸς ἐμέ, 18, 60; οὐδὲν αὐτῷ πρὸς τὴν πόλιν ἐστίν, 21, 44, wie πρὸς τὸν δῆμον το ύτων οὐδέν ἐστι, Nichts von dem hat auf das Volk Bezug, geht das Volk an, Pol. 6, 13, 7; οὐ νομίζω τοῠτο εἶναι πρὸς ἐμέ, 24, 10, 11; vgl. Isocr. 4, 12; u. so in dem sprichwörtlichen οὐδὲν πρὸς Διόνυσον. – Daher b) sehr gewöhnlich πρὸς ταῠτα, in Beziehung darauf, was das anbetrifft, πρὸς ταῠτα νῠν ϑαρσῶν καϑήσϑω, Aesch. Prom. 917; πρὸς ταῦτα μίμνε, Suppl. 515; oft Soph. u. in Prosa, wie Her. 5, 9; πρὸς τὰ πυνϑάνομαι κατεργάσασϑαι Τηλίνην ἔργον τοσοῦτον, was das anbetrifft, daß ich höre, daß Telines so etwas Großes gethan hat, 7, 153, was auch übersetzt werden kann »dem zu Folge, was ich vernehme«; πρὸς ταῠτα βουλεύεσϑαι, ἀποκρίνασϑαι, hierauf, hierüber berathschlagen, antworten, Xen. An. 1, 3, 19. 5, 7, 8, u. so bes. häufig in Umschreibungen, εὐσεβεῖν τὰ πρὸς ϑεούς, in Beziehung auf die Götter, in Rücksicht auf das Verhältniß gegen die Götter, in seinen Pflichten gegen die Götter fromm sein, Soph. Phil. 1427; κακοὺς ὄντας πρὸς αἰχμήν, O. C. 1291; τὰ πρὸς τοὺς ϑεοὺς εὐσεβῶς, Dem. 3, 26; τὰ πρὸς πόλιν πῶς ἔχεις, Eur. Or. 427; τὰ πρὸς τὸν πόλεμον, Alles, was sich auf den Krieg bezieht, Xen. An. 4, 3, 10; u. so gradezu für Adverbia, z. B. πρὸς βίαν = βιαίως, mit Gewalt, wider Willen, Aesch. Eum. 5 u. oft bei Folgdn, πρὸς βίαν τινός, invito aliquo, πρὸς ἀνάγκην, mit Zwang, nothgedrungen, Aesch. Pers. 561 u. A.; πρὸς ἀλκήν, Aesch. Suppl. 812; πρὸς καιρόν, zur rechten Zeit, Soph. Phil. 1263 Ai. 38; πρὸς ἡδονήν, mit Vergnügen, gern; πρὸς ἰσχύος κράτος, Phil. 594; πρὸς ὀργήν, El. 361; πρὸς φύσιν, Tr. 307; πρὸς χάριν, Ant. 30 (vgl. auch 6); πρὸς ἰϑύ, grade darauf los, Il. 14, 403; πρὸς τὸ καρτερόν = καρτερῶς, πρὸς τὸ βίαιον = βιαίως, Jac. Ach. Tat. p. 695; πρὸς τὰ μέγιστα, auf's Aeußerste, im höchsten Grade, Her. 8, 20, πρὸς πάντα, in Allem, Xen. Cyr. 3, 3, 20; πρὸς ἐμὴν χεῖρα, mir zur Hand, d. i. in Bereitschaft, um sogleich Gebrauch davon zu machen, Herm. Soph. Phil. 148. – 5) Diese Beziehung oder dies Verhältniß wird besonders in Vergleichungen hervorgehoben, wo πρός bedeutet im Vergleich mit, gegen etwas Anderes gehalten, λῆρός ἐστι τἄλλα πρὸς Κινησίαν, ist Posse, dummes Zeug, im Vergleich mit Kinesias, Ar. Lys. 860, wie Xen. An. 7, 7, 41; κοῖός τις δοκέοι ἀνὴρ εἶναι πρὸς τὸν πατέρα, Her. 3, 34, gegen den Vater gehalten, mit ihm verglichen; ἄπιστον τὸ πλῆϑος λέγεται ἀπολέσϑαι ὡς πρὸς τὸ μέγεϑος τῆς πόλεως, im Vergleich mit der Größe der Stadt, Thuc. 3, 113; ὁ ἔλεγχος οὐδενὸς ἄξιός ἐστι πρὸς τὴν ἀλήϑειαν, Plat. Gorg. 471 e; οὕτως ὀλιγωροῠσι τοῠ δοκεῖν ἐπιεικεῖς εἶναι καὶ παντελῶς τἄλλα πάρεργα πρὸς τὸ λαμβάνειν νομίζουσι, sie halten Alles im Vergleich mit dem Gewinn für Nebendinge, Dem. 51, 17; vgl. μηδενὸς ἄλλου φροντίζοντες πρὸς τὸ μὴ δοῠναι, 54, 42, Folgde, ἐν χρόνοις παμμήκεσι πρὸς τὴν ἡμετέραν ζωήν, Arist. Meteorl. 1. 14; συμβάλλειν πρός τι, womit vergleichen; οὐδὲν ὡς πρὸς Τίμωνα, Luc. Tim. 42. Vgl. noch ἔργα λόγου μέζω πρὸς πᾶσαν χώρην, im Vergleich mit jedem Lande, gegen jedes Land gehalten, Her. 2, 35; u. so auch Ἀϑηναῖοι πρὸς τοὺς ἄλλους συμμάχους παρεχόμενοι νῆας ὀγδώκοντα καὶ ἑκατόν, 8, 44, wie 3, 94, mit allen andern Bundesgenossen verglichen, worin zugleich liegt »vor allen andern«; vgl. noch Dem. Lpt. 31; auch sonst bei comparat., οἱ φαυλότεροι τῶν ἀνϑρώπων πρὸς τοὺς ξυνετωτέρους ἄμεινον οἰκοῠσι τὰς πόλεις, Thuc. 3, 37; πρὸς γὰρ ἀνϑρώπους ἡμᾶς πένητας καὶ ἀδυνάτους ἔχων ἀναλίσκειν τῶν ἀλλοτρίων πολὺ περίεστιν, Dem. 44, 28; u. so bei κρίνω, πρὸς τὰ παρ' ήμῖν κάλλη κρίνεσϑαι οὐδ' ὁπωςτιοῠν ἄξια, mit den Schönheiten bei euch zu vergleichen, darnach zu beurtheilen, Plat. Phaed. 110 a; πρὸς το τελευταῖον ἐκβὰν ἕκαστον τῶν προυπαρξάντων ὡς τὰ πολλὰ κρίνεται, Dem. 1, 1. – Woran sich die Bedeutung gemäß, nach reiht, τόλμησόν ποτε πρὸς τὰς παρούσας πημονὰς ὀρϑῶς φρονεῖν, Aesch. Prom. 1002, d. i. wie es das gegenwärtige Leiden erfordert, πρὸς ὧν τὴν ὄψιν τὸν γάμον τοῠτον ἔσπευσα, dem Gesicht zufolge, Her. 1. 38, wie πρὸς ταύτην τὴν φήμην, 3, 153, πρὸς τοῦτο τὸ κήρυγμα, zufolge dieses Heroldrufes, 3, 52; πρὸς τὴν παροῠσαν ἀῤῥωστίαν, der gegenwärtigen Schwäche entsprechend, wie diese es mit sich brachte, Thuc. 7, 47. ἐβουλεύοντο πρὸς τὴν παροῠσαν συμφοράν, u. πρὸς τὸ παρόν, den gegenwärtigen Umständen entsprechend, nach den gegenwärtigen Umständen; vgl. noch πρὸς τὰς τύχας γὰρ τὰς φρένας κεκτήμεϑα, Eur. Hipp. 708; πρὸς τὴν ἀξίαν, nach Gebühr, Xen. Cyr. 8, 4, 29; ὁρῶ γὰρ ἅπαντας πρὸς τὴν παροῠσαν δύναμιν καὶ τῶν δικαίων ἀξιούμενοι, Dem. 15, 28; εἴ τι δεῖ τεκμαίρεσϑαι πρὸς τὸν ἄλλον αὐτοῠ τρόπον καὶ τὴν ἀναίδειαν, 27, 22; πρὸς τὰ ἔργα τάττειν τὰς τιμάς, nach den Thaten, nach dem Verdienst die Ehren ertheilen; πρὸς τὰ πάτρια ἔϑη ζῆν, S. Emp. pyrrh. 1, 17. – Auch ἔπαινον ϑαυμάσιον ἔχοντες πρὸς ὠφέλειαν, in Folge des Nutzens, d. i. wegen des Nutzens, Plat. Conv. 177 b; πρὸς ταῠτα, darum, Apol. 30 b (vgl. 7). – 6) in Begleitung von, zu, πρὸς αὐλόν, zur Flöte, unter Flötenbegleitung, Eur. Alc. 347, Archil. frg. 26; πρὸς αὐλὸν ὀρχεῖσϑαι, Xen. An. 5, 9, 5; u. Sp.; auch πρὸς τὴν σελήνην, beim Mondlicht. – 7) Wie Hes. vrbdt αἰδώς τοι πρὸς ἀνολβίην, ϑάρσος δὲ πρὸς ὄλβον., O. 317. so wird oft durch πρός τι der Zweck angedeutet, um dessen willen man Etwas thut, die Anwendung, die man von Etwas macht, zu, ὅπως γένοισϑε πρὸς χρέος τόδε, Aesch. Spt. 20; πρὸς τί μενοῠμεν πράσσειν; Soph. Phil. 825; ὡς πρὸς τί χρείας; O. R. 1174; u. oft πρὸς τί; weswegen? wozu? z. B. πρὸς τί τοῠτο τοὔπος ἱστορεῖς; 1144; πρὸς οὐδέν, zu Nichts, Ai. 1018; u. wo die ursprüngliche Bedeutung der Richtung noch mehr hervortritt, πρὸς ἄριστον καταλύειν, Xen. An. 1, 10, 19, πόροι πρὸς τὸ πολεμεῖν, 2, 5, 20, πρὸς ταῠτα, deswegen, dazu, daher, Her. 5, 9. 88. 7, 163 u. sonst, wie in attischer Prosa. Eben so auch πρὸς ἡδονήν, zum Vergnügen, zur Luft, Aesch. Prom. 492 Ag. 278; οὐ πρὸς ἡδονὴν λέγω τάδε, Soph. El. 909; u. oft in Prosa, wie ἅπαντα πρὸς ἡδονὴν ζητεῖν, Dem. 1, 15; λέγειν πρὸς τὸ βέλτιστον, zum Besten reden, Plat. Alc. I, 105 d; πρὸς χάριν δημηγορεῖν, Dem. 3, 3, wie πρὸς χάριν ὁμιλεῖν τινι, Isocr. 2, 4. Mehr umschreibend οὐ τὰ πρὸς διαλύσεις πράττειν, ἀλλὰ πρὸς τὸν πόλεμον, Pol. 5, 29, 4, u. ä. öfter. – 8) τεύχεα ἀμείβειν πρός τινα, Il. 6, 235, ist eigtl. = die Rüstung an Einen vertauschen, so daß sie von Einem auf den Andern übergeht; aber es wird auch verbunden ἡδονὰς πρὸς ἡδονάς, λύπας πρὸς λύπας καταλλάττεσϑαι καὶ μείζω πρὸς ἐλάττω ὥςπερ νομίσματα, Plat. Phaed. 69 a, für das gewöhnliche τί τινος, Luft gegen Luft eintauschen; πρὸς ἅλας ἠγορασμένος, Men. b. Zenob. 2, 12.
Zuweilen folgt auf πρός ein enklitisches Pronomen, πρός με, vgl. Ar. Plut. 1055 u. Buttm. Ausf. gr. Gramm. II p. 413.
Seinem Casus nachgestellt scheint πρός nie zu sein.
In der Zusammensetzung bedeutet es: 1) Bewegung oder Richtung auf Etwas zu, an, zu, gegen, hinwärts, προςέρχομαι, προςάγω u. ä. – 2) ein Hinzukommen, Häufung, Vermehrung, dazu, obendrein, überdies, προςαδικέω, προςαιτέω. – 3) ein Daran-, Daneben-, Dabeisein, an, bei, neben, sich damit beschäftigen, πρόςειμι u. ä. – 4) angemessen, προςϑύμιος.
-
17 τις
A any one, any thing, enclitic through all cases (for exceptions v. infr.):—but τίς; τί; Interrog. Pron. who? what?, oxyt. in the monosyll. cases, parox. in the others:—Dialectal forms: Cypr. σις ( si se) Inscr.Cypr.135.10 H.; Arc. σις (with <*> for ς) IG5(2).262.25 (Mantinea, v B.C.); Thess. κις ib.9(2).515.12 ([place name] Larissa), 1226.4, 1229.27 ([place name] Phalanna), pl. κινες ib.517.41 ([place name] Larissa), neut. κι in διεκί, ποκκί (qq.v.); neut. pl. [dialect] Dor. σά, [dialect] Boeot. τά, [dialect] Aeol. dat. τίω, τίοισι (v. infr. B). (I.-E. q[uglide]i-, cf. Lat. quis, quid, etc.; for σά, τά, v. ἄσσα, σά μάν; with τέο (v. infr. B) cf. OSlav. gen. c<*>eso.)A Indef. Pron. τις, τι, gen. [dialect] Ion. τεο Od.16.305, Hdt.1.58; more freq. τευ Il.2.388, al., Hdt.4.30, al., Meliss.7, etc.; Trag. and [dialect] Att. του A.Pr.21, Ar.Ach. 329, Th.1.70, etc. (sts. fem., S.Aj. 290, OT 1107 (lyr.), E.Hec. 370, etc.); του is rare after 300 B.C., never in LXX or NT, but found in IG12(5).798.17 (Tenos, iii B.C.), PCair.Zen.250.6, 647.23 (iii B.C.), Plb.3.23.3, revived by the Atticists, D.H.8.29, Plu.Fab.20, etc.; τινος Pi.P.2.90, IG12.16.17, 65.41, A.Eu. 5, Ch. 102, S.Ant. 698, al., Hdt.2.109, al. (Rh.Mus.72.483), etc.; dat. [dialect] Ion.τεῳ Il.16.227
, Od.11.502, Hdt.2.48, 5.86; Trag. and [dialect] Att. τῳ (also in Hom., Il.1.299, 12.328, Od.13.308, 20.297, al., always in masc.) A.Th. 1045, IG12.39.54, D.S.18.45; as fem., A.Th. 472, S. OT80, etc.; τινι (Hom. in the formοὔ τινι Il.17.68
, Od.14.96) Pi. O.9.26, al., B.17.12, Hdt.1.114 (elsewh. fem., 2.62, 3.69, 83, 4.113), A.Th. 1041, S.Aj. 443, 495, etc.; acc. τινα Il.1.62, 5.761, etc., neut. τι 2.122, etc.: dual τινε Od.4.26, Pl.Sph. 237d, Prm. 143c, 149e: pl. τινες (Hom. only inοὔ τινες Od.6.279
, 17.587 and οἵτινες (v. ὅστις)); [dialect] Dor. τινεν SIG527.127 (Drerus, iii B.C.); nom. and acc. neut. τινα (ὅτινα Il.22.450
), never in Trag., Ar., Th., or Hdt., f.l. in Isoc.4.74, first in Pl.Chrm. 163d, Ep. 325a, D.47.63, Hyp.Ath.19, Alex.110, Sotad.Com.1.22, Arist.EN 1094a5, IG42(1).121.35 (Epid., iv B.C.), etc.; ἄσσα (q.v.) Od.19.218, never in Trag. or Hdt.; [dialect] Att. ἄττα first in Th.1.113, 2.100, Ar.Ra. 173, al., Pl.R. 400a, etc., never in LXX, Plb., D.S., Str., revived by the Atticists, D.H.Comp.3, etc.; gen. [dialect] Ion. τεων Hdt.2.175, 5.57, τεῶν cj. for γε ῶν in 4.76; τινων not in Hdt., first in Ar.Eq. 977 (lyr.); dat. τισι, τισιν, first in Hdt. 9.113, X.Ath.1.18; N.-W. [dialect] Dor. τινοις GDI1409.5 (Delph., iii B.C.); [dialect] Ion. τεοισι Hdt.8.113, 9.27 (for τεοις and τεον v. τεός); acc. τινας Il.15.735, Od.11.371 (also in οὕστινας, ὅτινας, v. ὅστις), etc.; neut. τινα (v. supr.):—any one, any thing, some one, some thing; and as Adj. any, some, and serving as the Indef. Art. a, an;θεός νύ τίς ἐστι κοτήεις Il.5.191
;καί τις θεὸς ἡγεμόνευεν Od.9.142
; οὐδέ τις αὐτὸν ἠείδη δμώων ib. 205; ἤ τι ὀϊσάμενος, ἢ.. ib. 339; μή τίς μοι ὑποδείσας ἀναδύη ib. 377, cf. 405- 410; εἴ τινά που μετ' ὄεσσι λάβοι ib. 418, cf. 421, al.; τις θεός construed as if τις θεῶν, 19.40, cf. 11.502, IG12.94.19, E.Hel. 1039.II special usages:1 some one (of many), i.e. many a one,ὧδε δέ τις εἴπεσκεν Il.7.201
, etc.: sts. with meiosis, implying all or men, 13.638, Od.3.224; so in Prose, Hdt.5.49 fin., Th.2.37, etc.2 any one concerned, every one,εὖ μέν τις δόρυ θηξάσθω Il.2.382
; ἀλλά τις αὐτὸς ἴτω let every man come himself, 17.254; , cf. 16.209, 17.227, al.; so in Trag. and [dialect] Att., even with the imper., τοῦτό τις.. ἴστω S Aj.417 (lyr.), cf. E.Ba. 346, Ar.Av. 1187; ; τοὺς ξυμμάχους αὐτόν τινα κολάζειν that every man should himself chastise his own allies, Th.1.40, cf. 6.77;ὅ τί τις ἐδύνατο Id.7.75
; ἄμεινόν τινος better than any others, D.21.66, cf. 19.35:—this is more fully expressed by adding other pronominal words,τις ἕκαστος Od.9.65
, Th.6.31, etc.; , Hdt.6.80, Th.8.94, etc.;ἅπας τις Hdt.3.113
, etc.;οὐδέν τι μᾶλλον Id.4.118
. In these senses, τις is freq. combined with pl. words, οἱ κακοὶ.. οὐκ ἴσασι, πρίν τις ἐκβάλῃ, for πρὶν ἐκβάλωσι, S.Aj. 965; οἷς ἂν ἐπίω, ἧσσόν τις πρόσεισι, for ἧσσον προσίασι, Th.4.85;ἐτόλμα τις.., ὁρῶντες Id.2.53
, cf. 7.75; esp. after εἴ or ἤν τις, X. Mem.1.2.62, al.3 in reference to a definite person, whom one wishes to avoid naming, οὐκ ἔφασαν ἰέναι, ἐὰν μή τις χρήματα διδῷ (i.e. Cyrus) Id.An.1.4.12, cf. Ar.Ra. 552, Theoc.5.122; so also euphem. for something bad,ἤν τι ποιῶμεν Th.2.74
;ἂν οὗτός τι πάθῃ D.4.11
: hence for the [ per.] 1st or [ per.] 2nd pers. Pron.,ἅ τιν' οὐ πείσεσθαι ὀΐω Il.1.289
, cf. S.Ant. 751; ποῖ τις τρέψεται; for ποῖ τρέψομαι; Ar.Th. 603, cf. S.Aj. 245 (lyr.), 1138, Th.4.59, X.An.3.4.40, 5.7.31, etc.4 indefinitely, where we say they, French on, sts. with an ironical force,φοβεῖταί τις A.Ch.59
(lyr.);μισεῖ τις ἐκεῖνον D.4.8
; as voc., τὸν Πλοῦτον ἔξω τις κάλει call P. out, somebody, Ar.Pl. 1196.5 τις, τι may be opposed, expressly or by implication, to οὐδείς, οὐδέν, and mean somebody, something, by meiosis for some great one, some great thing, ηὔχεις τις εἶναι you boasted that you were somebody, E.El. 939;εἰσὶν ὅμως τινὲς οἱ εὐδοκιμοῦντες Arist.Pol. 1293b13
;τὸ δοκεῖν τιν' εἶναι Men.156
;τὸ δοκεῖν τινὲς εἶναι D.21.213
;ὡς σὲ μὲν ἐν τῇ πόλει δεῖ τινὰ φαίνεσθαι, τὴν πόλιν δ' ἐν τοῖς Ἕλλησι μηδενὸς ἀξίαν εἶναι Id.10.71
; κἠγών τις φαίνομαι ἦμεν after all I too am somebody, Theoc.11.79, cf. Act.Ap.5.36; also in neut., , cf.Phd. 63c, Phdr. 243a, Euthd. 303c, etc.:— so τι λέγειν to be near the mark, opp. οὐδὲν λέγειν, Id.Prt. 339c, R. 329e, Phdr. 260a, etc.;ἵνα καὶ εἰδῶμεν εἴ τι ὅδε λέγει Id.Cra. 407e
;οἴεσθέ τι ποιεῖν, οὐδὲν ποιοῦντες Id.Smp. 173c
.b τις is sts. opp. to another word,ἀελλοπόδων μέν τιν' εὐφραίνοισιν ἵππων τιμαί.., τέρπεται δὲ καί τις.. Pi.Fr. 221
;τισὶ τῶν πολιτῶν ἀποροῦσι συνεξέδωκε θυγατέρας.., τοὺς δ' ἐλύσατο ἐκ τῶν πολεμίων Lys.19.59
;μέρος μέν τι σιδήρου, μέρος δέ τι ὀστράκινον LXX Da.2.33
(more freq. with the Article, v. infr. 10 c); ἔστιν οὖν οὐ πᾶν τὸ ταχύ, ἀλλά τι (sic codd. BT)αὐτοῦ ἀγαστόν Pl.Cra. 412c
;ἀναγκαῖον ἤτοι πᾶσι τοῖς πολίταις ἀποδίδοσθαι πάσας ταύτας τὰς κρίσεις ἢ τισὶ πάσας.. ἢ τινὰς μὲν αὐτῶν πᾶσι τινὰς δὲ τισίν Arist.Pol. 1298a9
, cf. 1277a23; τὸ μεῖζον τοῦθ' ὅπερ ἐστὶν ἑτέρου λέγεται· τινὸς γὰρ λέγεται μεῖζον greater than something, Id.Cat. 6a38;τὸ πρώτως ὂν καὶ οὐ τὶ ὂν ἀλλ' ὂν ἁπλῶς Id.Metaph. 1028a30
; πότερον τῷ τυχόντι ἢ τισίν; Id.Pol. 1269a26.6 with pr. names τις commonly signifies one named so-and-so,ἦν δέ τις ἐν Τρώεσσι Δάρης Il.5.9
, cf. X.An.3.1.4, etc.; with a sense of contempt, Θερσίτης τις ἦν there was one Thersites, S.Ph. 442.b one of the same sort, converting the pr. name into an appellative, ἤ τις Ἀπόλλων ἢ Πάν an Apollo or a Pan, A.Ag.55 (anap.); [πόλιες] ταὶ μέλονται πρός τινος ἢ Διὸς ἢ γλαυκᾶς Ἀθάνας Lyr.in PVat.11v xi7;Σκύλλαν τινά A.Ag. 1233
, cf.Ar.V. 181, Av. 512, Ra. 912: so alsoὥς τις ἥλιος A.Ag. 288
; ἰσθμόν τιν' Ar. Th. 647.7 with Adjs. τις combines to express the idea of a Subst. used as predicate, ὥς τις θαρσαλέος καὶ ἀναιδής ἐσσι προΐκτης a bold and impudent beggar, Od.17.449, cf. 18.382, 20.140, Il.3.220; ἐγώ τις, ὡς ἔοικε, δυσμαθής a dull ard, Pl.R. 358a, cf. Prt. 340e; φόβου πλέα τις εἶ a cow ard, A.Pr. 696, cf. Th. 979(lyr.), Ag. 1140 (lyr.); ὡς ταχεῖά τις.. χάρις διαρρεῖ in what swift fashion ( = ταχέως πως), S.Aj. 1266, cf. OT 618, Hdt.4.198; δεινόν τι ποιεύμενος thinking it a terrible thing, Id.3.155, 5.33.8 with numerals and Adjs. expressing number, size, or the like , εἷς δέ τις ἀρχὸς ἀνὴρ.. ἔστω some one man, Il.1.144;ἕνα τιν' ἂν καθεῖσεν Ar.Ra. 911
;δώσει δέ τι ἕν γε φέρεσθαι Od.15.83
;τινὰ μίαν νύκτα Th.6.61
;προσκαλεσάμενός τινας δύο τῶν ἑκατονταρχῶν Act.Ap.23.23
; sts. the τις softens the definiteness of the numeral, ἑπτά τινες some seven, seven or so, Th.7.34;ἐς διακοσίους τινάς Id.3.111
, cf. 7.87, 8.21; so without an actual numeral, ἡμέρας τινάς some days, i.e. several, Id.3.52; στρατῷ τινι of a certain amount, considerable, Id.8.3; ἐνιαυτόν τινα a year or so, Id.3.68; so οὐ πολλοί τινες, τινὲς οὐ πολλοί, A.Pers. 510, Th. 6.94, etc.; ὀλίγοι τινές orτινὲς ὀλίγοι Id.2.17
, 3.7; οὔ τινα πολλὸν χρόνον no very long time, Hdt.5.48;τις στρατιὰ οὐ πολλή Th.6.61
; so also ὅσσος τις χρυσός what a store of gold, Od.10.45, cf. Hdt. 1.193, 2.18, etc.;κόσοι τινές Id.7.234
;πηλίκαι τινὲς τιμωρίαι Isoc. 20.3
;πολλὸς γάρ τις ἔκειτο Il.7.156
;ἐκ πολλοῦ τευ χρόνου Hdt. 2.58
.9 with Pronominal words, ἀλλά τί μοι τόδε θυμὸς.. μερμηρίζει something, namely this, Od.20.38, cf. 380; οἷός τις what sort of a man, Il.5.638 (dub. l.), cf. Od.9.348, 20.377, Pl.Prt. 313a, etc.;ποῖός τις S.Ant.42
, OC 1163, Hdt.3.34, X.An.7.6.24, etc.;ὁποῖός τις Id.Cyr.2.2.2
, al.;εὐτυχίη τις τοιήδε Hdt.3.139
, cf. X.Mem.1.1.1, etc.;τοιοῦτός τις Id.An.5.8.7
.10 with the Article,a when a noun with the Art. is in appos. with τις, as ὅταν δ' ὁ κύριος παρῇ τις when the person in authority, whoever he be, is here, S.OC 289; τοὺς αὐτοέντας.. τιμωρεῖν τινας (v.l. τινα) Id.OT 107.b in Philosophic writers, τις is added to the Art. to show that the Art. is used to denote a particular individual who is not specified in the general formula, although he would be in the particular case, ὁ τὶς ἄνθρωπος the individual man (whoever he may be), this or that man, opp. ἄνθρωπος (man in general), ὁ τὶς ἵππος, ἡ τὶς γραμματική, Arist.Cat. 1b4, 8; τὸ τὶ μέγεθος, opp. ὅλως τὸ μέγεθος, Id.Pol. 1283a4, cf. S.E.P.2.223; but in , the Art. is used as in Il. cc. s.v. ὁ, ἡ, τό B.1.5
: later ὅ τις (or ὁ τὶς ) much like ὁ δεῖνα, δεῦρο ὅ τις θεός, ὄφθητί μοι in a general formula of invocation, PMag.Par.1.236; αἴρω σε, ἥ τις βοτάνη ib.287; εἰς τήν τινα κρείαν (leg. χρείαν) ib.289.c freq. in opposed clauses,ὁ μέν τις.., ὁ δὲ.. E.Med. 1141
, Hec. 624, Pl.Phd. 99b, etc.;ὁ μέν τις.., ἄλλος δὲ.. E.IT 1407
;ὁ μὲν.., ὁ δέ τις.. X.Cyr.1.4.15
: pl.,οἱ μέν τινες.., οἱ δὲ.. Hdt.1.127
, cf. Th.2.91;οἱ μέν τινες.., οἱ δὲ.., οἱ δέ τινες X.Cyr.3.2.10
, etc.; οἱ μὲν.., οἱ δέ τινες.. ib.6.1.26, etc.: also combined with other alternative words,ὁ μέν τις.., ὁ δέ τις.., ἕτερος δέ τις.. Id.Smp.2.6
; ὁ μὲν.., ἕτερος δέ τις.., ὁ δὲ.. , etc., Ar. Pl. 162 sq.: also in neut.,τὸ μέν τι.., τὸ δέ τι.. Pl.Ep. 358a
;τὸ μέν τι.., τὸ δὲ.. Hdt.3.40
; in adverb. sense, τὸ μὲν.., τὸ δέ τι.. partly.., partly.., Plb.1.73.4; and τι remains unaltered even when the Art. is pl.,τὰ μέν τι μαχόμενοι, τὰ δὲ καὶ ἀναπαυόμενοι X.An.4.1.14
, cf. HG7.1.46; also τὸ δέ τι.. but in some measure.., without τὸ μέν preceding, Th.1.107, cf. 118, 7.48.d later τις is used as in b supr. but without the Art., γράψον.. ὅτι τι καί τι εἴληφας that you have received such and such things, POxy.937.22 (iii A.D.); κληρονόμους καταλείπω τὴν θυγατέρα μού τινα καὶ τὸν σύντροφον αὐτῆς τινα καί τινα ib.1034.2 (ii A.D.); τίς τινι χαίρειν A to B greeting (in a draft letter), ib. 509 (ii A.D.).II the neut. τι is used,a collectively, ἦν τι καὶ ἐν ταῖς Συρακούσαις there was a party.., Th.7.48; so perh. τῶν ἄλλων οὔ πέρ τι πεφυγμένον ἐστ' Ἀφροδίτην, οὔτε θεῶν, οὔτ' ἀνθρώπων no class, h.Ven.34 (but masc. τις in h.Merc. 143).b euphem. for something bad, v. supr. 3.c joined with Verbs, somewhat, in any degree, at all,ἦ ῥά τί μοι κεχολώσεαι Il.5.421
;παρεθάρρυνέ τι αὐτούς X.HG6.4.7
, etc.: with Adjs. or Adverbs, οὕτω δή τι ἰσχυραί, οὕτω δή τι πολύγονον, etc., Hdt.3.12, 108, cf. 4.52; so alsoὀλίγον τι ἧσσον Od.15.365
;οὐδέ τι μᾶλλον Hdt.6.123
, etc.;ἧσσόν τι Th.3.75
, etc.; οὐ πάνυ τι, πολύ τι, σχεδόν τι, v. πάνυ 1.3,πολύς 111.1a
, 2a, σχεδόν IV; also in conjunction withοὐδέν, μηδέν, οὐδέν τι πάντως Hdt.6.3
; οὐδέν, μηδέν τι μᾶλλον, E.Alc. 522, S.Aj. 280;μηδέν τι λίαν E.Andr. 1234
:—also καί τι καὶ.. ὑποψίᾳ in part also from suspicion, Th.1.107;καί πού τι καί Pi.O.1.28
.12 τίς τε freq. in Hom.,ὡς ὅτε τίς τε Il.3.33
, 4.141, v. τε B.13 ἤ τις ἢ οὐδείς few or none, next to none, Hdt.3.140, X.Cyr.7.5.45, D.C.47.5, 48.4; ἤ τι ἢ οὐδέν little or nothing, Pl.Ap. 17b;ἢ οὐδεὶς ἤ τις D.C.41.62
(s. v.l.).b repeated in successive clauses, ; (where however κἄτι πλείους is prob. cj.), cf. E.Or. 1218 (whereas τις is sts. omitted in the first clause, , cf. S.Tr.3): but in E.Andr. 734, ἔστι γάρ τις οὐ πρόσω.. πόλις τις, the repetition is pleonastic, as also in A.Supp.57 sq. (lyr., s. v.l.).15 τις is sts. omitted, οὐδέ κεν ἔνθα τεόν γε μένος καὶ χεῖρας ὄνοιτο (sc. τις) Il.13.287; ὡς δ' ἐν ὀνείρῳ οὐ δύναται (sc. τις)φεύγοντα διώκειν 22.199
, cf. S.OC 1226 (lyr.), Leg.Gort.2.2, X.Smp.5.2, Pl.Grg. 456d: τις must often be supplied from what goes before, ib. 478c, Prt. 319d.b sts. also τις is omitted before a gen. case which must depend upon it, asἢ [τις] τᾶς ἀσώτου Σισυφιδᾶν γενεᾶς S.Aj. 189
(lyr.); ἢν γαμῇ ποτ' αὐτὸς ἢ [τις]τῶν ξυγγενῶν Ar.Nu. 1128
;ἐν τῶν πόλεων IG12.56.14
.--Cf. ὅστις, οὔτις, μήτις, ἄλλο τι.1 accentuation: τις is normally enclitic, but in certain uses is orthotone, i.e. theoretically oxytone (τίς, τινά, τινές, τινῶν, etc., cf. Choerob. in Theod.1.373 H.) and barytone when followed by another word ( τὶς or τις, τινὰ, τινὲς, τινῶν, etc.). According to Sch. D.T.p.240 H. its orthotone accent is τίς (not τὶς) , τίνα, τίνες, etc. The orthotone form is used in codd.:a at the beginning of a sentence, τίς ἔνδον.. ; is any one within? A.Ch. 654 ( τὶς cj. Hermann); τί φημι; = λέγω τι; am I saying anything? S.Tr. 865, OT 1471; <τίς ἦλθε;> ἦλθέ τις has anybody come? Somebody has come, Sch.D.T. l.c.; τὶς κάθηται, τὶς περιπατεῖ, so and so is sitting (walking), S.E.M.8.97; τὶς αἰπόλος καλούμενος Κομάτας Sch.Theoc.7.78;τίς ποτε οἰκοδεσπότης.. ἐκοπία Aesop.
in Gloss. iii p.41; or after a pause,πῶς γὰρ ἄν, ἔφην ἐγώ, ὦ βέλτιστε, τὶς ἀποκρίναιτο Pl.R. 337e
; τι οὖν ([etym.] τὶς ἂν εἴποι) ταῦτα λέγεις; D.1.14 (v.l.);ἔντοσθεν δὲ γυνά, τι θεῶν δαίδαλμα Theoc.1.32
;οὐ γυμνὸν τὸ φίλαμα, τι δ' ὦ ξένε καὶ πλέον ἑξεῖς Mosch.1.5
(v.l. for τὺ).b when τις is opp. to another τις or to some other word,τισὶ μὲν συμφέρει, τισὶ δ' οὐ συμφέρει Arist.Pol. 1284b40
, cf. Th.2.92, Pl.Cri. 49a, D. 9.2;τινὲς μὲν οὖν.., ἡμεῖς δὲ.. Sor.1.1
;τὸ τὶ μὲν ψεῦδος ἔχον, τὶ δὲ ἀληθές S.E.M.8.127
;ἀλλὰ τινὰ μὲν.., τινὰ δὲ.. Gem.14.6
;ποτὲ μὲν πρὸς πάντα, ποτὲ δὲ πρὸς τινά Sor.1.48
: without such opposition, τοῦτ' εἰς ἀνίαν τοὔπος ἔρχεται τινί for a certain person, S.Aj. 1138. Codd. are not consistent; in signf.11.5a, 10c, 13 they make it enclitic; in signf. 11.5b sts. enclitic, sts. orthotone (v. supr.); sts. enclitic and orthotone in the same sentence,πάντα δὲ τὰ γιγνόμενα ὑπό τέ τινος γίγνεται καὶ ἔκ τινος καὶ τί Arist.Metaph. 1032a14
, cf. Pl.Chrm. 165c.2 position:a τις is rarely first word in the sentence, and rarely follows a pause (v. supr. 111.1a, b); it may stand second word,ἔσκε τις ἐνθάδε μάντις ἀνήρ Od.9.508
, cf. Il.8.515, 23.331; but in general its position is not far before or after the word to which it belongs in sense, ; .b in [dialect] Ion. Prose it sts. stands between its genitive and the Article of that genitive,τῶν τις Περσέων Hdt.1.85
;τῶν τις ἱρέων Id.2.38
;τῶν τινες Φοινίκων Id.8.90
;ἐς τῶν τι ἄλλο στομάτων τοῦ Νείλου Id.2.179
; so also in late Prose, Ath.3.108d, Eust.1402.18, 1659.27, 1676.1.c it stands between the Art. and Subst. in signf.11.10b.d τίς τι is the correct order, not τί τις, IG12.110.46, Th.7.10, X.An.4.1.14 (codd. dett.), D.22.22, etc.e whereas in [dialect] Att. the order ἐάν τις is compulsory, in [dialect] Dor. the usual order is αἴ τίς κα, Leg.Gort.9.43, al., Tab.Heracl.1.105, al. (butαἴ κά τις Epich.35
, 159;αἰ δέ κα μή τις Leg.Gort.5.13
): later [dialect] Dor. , al.; καἴ τι ἂν ( = καὶ εἴ τι ἂν) IG5(1).1390.50 (Andania, i B.C., v. infr. B.11.1b):—this [dialect] Dor. order influenced the Koine, as in the rareεἴ τις ἂν Plu.TG15
. -
18 πρᾶγμα
πρᾶγμα, ατος, τό, [dialect] Ion. [full] πρῆχμα Schwyzer 688 B16, C5 (Chios, v B. C.), GDI5598.4 ([place name] Ephesus); also [full] πρῆγμα Hdt.5.33, al., but Hdt. perh. wrote [full] πρῆχμα, which is v. l. in 1.133 ap.Ath.4.144a (cod. A), and in 3.49,57 (POxy.1619.326, 379); cf. πρήχματος οὐχ ὁσίου imitated from Hdt. in Epigr.Gr.1092 ([place name] Erechtheum): ([etym.] πράσσω):—A deed, act, the concrete of πρᾶξις, but freq. approaching to the abstract sense, Thgn.116, al.; opp. λόγοι, D.2.12, etc.;πραγμάτων ὀρθὰν ὁδόν Pi.O. 7.46
; γυναίου π. ἐποίει did the act of a woman, D.25.57, cf. 18.24, etc.II occurrence, matter, affair,πᾶσαν τελευτὰν πράγματος Pi.O. 13.75
, cf. P.4.278;τί τοῦδε σοὶ μέτεστι π. λέγε A.Eu. 575
, cf. 584;π. τοιόνδε συνηνείχθη γενέσθαι Hdt.5.33
, cf. 9.92, Th.2.64;ἐς μέσον σφι προετίθεε τὸ π. Hdt.1.206
;τί δ' εἰδὼς τοῦδε π. πέρι; S.Aj. 747
codd.;τὸ π. εἰς ὑπέρδεινόν μοι περιέστη D.21.111
; ὁρᾶτε τὸ π., οἷ προελήλυθε κτλ., Id.4.9, cf. 8.7.2 thing, concrete reality,ἆρ' ἔστιν αὔλησίς τι π.; Epich.171.1
; opp. ὄνομα, Pl.Cra. 391b, 436a, And.4.27;δύο π... τοιάδε, οἷον Κρατύλος καὶ Κρατύλου εἰκών Pl.Cra. 432b
; ὡς ἀργαλέον π. ἐστίν c. inf., Ar.Pl.1;οὐδὲ π. οὐθέν ἐστι παρὰ τὰ μεγέθη.. τὰ αἰσθητὰ κεχωρισμένον Arist. de An. 432a3
, cf. Mete. 379a32, Ph. 226b30, 227b28;διαμάχονται περὶ τοῦ λευκὸν ἢ μὴ λευκὸν εἶναι τὸ π. Plu.2.1109d
, cf. 1112d;ἐξ ἀζωΐας καὶ ζωῆς συγκείμενον π. Porph.Sent.21
: pl.,τῶν π. ἀΐδιος ἔσσα Philol.6
, cf. Democr.164, Arist.Xen. 974a25, Pol. 1252a24;τὰ μετέωρα π. Ar.Nu. 228
, cf. 250, 741; opp. ὀνόματα, Pl.Cra. 39oe, D.9.15.b contemptuously, thing, creature, κακῷ πράγματι wretched creature, viz. the sophist, Pl.Prt. 312c; τούτῳ τῷ π., viz. the demos, Id.Grg. 520b;ὁ δῆμος ἀσταθμητότατον π. D.19.136
; ἄμαχον π., of a woman, X. Cyr.6.1.36.3 like πρᾶξις 1.2,ὄφελος 1
, in Hdt., πρῆγμά ἐστι or ἐστί μοι, c. inf., it is advantageous for me,εὕρισκε π. οἱ εἶναι ἐλαύνειν 1.79
, cf. 4.11: with a neg.,εὕρισκέ οἱ οὐ π. εἶναι στρατεύεσθαι Id.7.12
: also c. acc. et inf., οὐδὲν ἂν εἴη π. γνώμας ἐμὲ σοὶ ἀποφαίνεσθαι there will be no advantage or need, Id.1.207; π. ἂν ἦν μοῦνον the only thing needful, Id.7.130.4 thing of consequence or importance, π. ποιήσασθαι [τι] ib. 150;π. οὐδὲν ἐποιήσαντο Id.6.63
; οὐδὲν π., ὦ Σώκρατες no matter, S., Pl.Grg. 447b, cf. E.Med. 451;ὡς.. οὐδὲν ὂν π., εἰ καὶ ἀποθάνοι Pl.Euthphr.4d
; δῆλον ἦν ὅτι π. τι εἴη that there was something the matter, X.An.4.1.17.b π. ἐστί μοι it concerns me, σφίσι τε καὶ Ἀθηναίοισι εἶναι οὐδὲν π. they had nothing to do with the A., Hdt.5.84, cf. D.18.283; ᾧ μὴ π. μὴ εἰσίναι no admittance except on business, Sammelb.6152.22 (i B. C.): c. gen. rei, οἷς μηδὲν ἦν π. τοῦ πολέμου who were not concerned in the war, Plu.Pomp.65; τὸ σὸν τί ἐστι π.; what is your pursuit or business, what are you about? Pl. Ap. 20c, cf. Alc.1.104d.c μέγα π. a man of consequence, D.35.15;τὸ μέγα π. ἐν τῇ πόλει Men.Sam. 175
; ἦν μέγιστον π. Δημοκήδης παρὰ βασιλέϊ he was made much of by the king, Hdt.3.132; π. μέγα φρέατος a fine large tank, Alex.179.5 used of a battle, action, affair,ὡς οἱ σωθέντες ἐκ τοῦ π. ἀπέφυγον X.HG7.1.17
.7 fact, opp. λόγος, ὄνομα, Arist. Top. 146a3, SE 175a8;πρὸς τὸ π. καὶ τὴν ἀλήθειαν Id.Ph. 263a17
: pl.,οὐκ ἐχρῆν τῶν π. τὴν γλῶσσαν ἰσχύειν πλέον E.Hec. 1188
.8 matter in hand, question, Hp.Acut.39;πρὸς τὸ π. Pl.Men. 87a
, Arist.APr. 70a32, D.54.26;διαιρεῖν κατὰ τὸ π. Arist. Pol. 1299b18
; ἔξω τοῦ π., v. ἔξω 1.2b.III in pl., πράγματα,1 circumstances, affairs,τὰ ἀνθρωπήϊα π. Hdt.1.207
;ἐν εἰρήνῃ καὶ ἀγαθοῖς π. Th.3.82
, cf. 1.89; τοῖς π. τέθνηκα τοῖς δ' ἔργοισιν οὔ by circumstances, not by acts, E.Hel. 286;ἐν τοιούτοις π. X.Mem.2.7.2
, An.2.1.16, etc.;δεινὸς πράγμασι χρῆσθαι D.1.3
, cf. X.HG3.5.1;τύχη τὰ θνητῶν πράγματ', οὐκ εὐβουλία Chaerem.2
; ἀποτυγχάνειν τῶν π. fail to prosper, X.Mem.4.2.28; the condition of a patient,τὰ τῶν νοσεύντων π. Hp.Prog.1
(also in sg.,ἐξαπίνης ὅλῳ τῷ π. μεταβάλλειν Id.Acut. 35
; so also poet.,ποῦ ποτ' εἰμὶ πράγματος; S.Tr. 375
, cf.Aj. 314).2 state-affairs,τὰ πολιτικὰ π. Pl.Ap. 31d
; ἔστ' ἐν ἡμῖν τῆς πόλεως τὰ π. the fortunes of the state, Ar.Lys.32; a state or empire, τὰ Περσικὰ π. the Persian power, Hdt.3.137;τὰ Περσέων π. Id.7.50
, etc.;διαπεπόρθηται τὰ Περσῶν π. A.Pers. 714
;ἐν ταῖς ναυσὶ τῶν Ἑλλήνων τὰ π. ἐγένετο Th.1.74
;μὴ ὥσπερ θεῷ νομίζετ' ἐκείνῳ τὰ παρόντα πεπηγέναι π. ἀθάνατα D.4.8
, cf. 44, etc.;παρασπάσασθαί τι τῶν ὅλων π. Id.1.3
; of government,καταλαμβάνειν τὰ π. Hdt.6.39
, cf. Th.3.30 ([voice] Pass.); ἔχειν τὰ π. ib.62,72, cf. Hdt.6.83;κατέχειν τὰ π. Th.4.2
;ἐς μέσον Πέρσῃσι καταθεῖναι τὰ π. Hdt.3.80
; οἱ ἐν τοῖς π. those who are in power or office, Th.3.28, D.9.56, Arist.Pol. 1307b10;οἱ ἐπὶ τοῖς π. ὄντες D.9.2
;οἱ ἐπὶ τῶν π. Id.18.247
, cf. Plb.3.69.4, LXX 1 Ma.3.32; [full] ἐντυραννίδι καὶ πλούτῳ καὶ πράγμασι Plu.2.150c
; τριῶν ἀνδρῶν δημοσίων π. ἀποκαταστάσεως, = Lat. triumvir reipublicae constituendae, Sammelb. 4224.2 (i B. C.);κοινωνοὶ τῶν π. X.HG2.3.17
;νεώτερα π.
innovations,Lys.
13.6, Isoc.7.59, etc., cf. Hdt.5.19; but εὐνούστατος τοῖς π. a friend to things as they are, Lys.12.65.3 fortunes, cause, circumstances, Hdt.7.236, 237;κοινὰ π. E.IT 1062
;τέρας γὰρ ὁ βίος καὶ τὰ π. ἐστί μου Id.Hel. 260
;ἔρρει τἀμὰ π. X.Smp.1.15
, cf. E.Alc. 280: τὰ π. alone, one's all, one's fortunes,ἐν ᾧπέρ ἐστι πάντα μοι τὰ π. Ar.Ach. 474
; = κτήματα, Hp. ( Lex5?) ap.Erot.: in sg.,φαῦλον γὰρ ἂν εἴη τὸ ἐμὸν π. Pl.Hp.Ma. 286e
, cf. Cri. 53d, Ap. 42a.4 business, esp. lawbusiness, , Th.1.128;οὔτε ἐμαυτοῦ οὔτε ἀλλότρια π. πράξας Lys.12.3
; ;πράγματα κἀντιγραφάς Id.Nu. 471
: metaph. in sg., πονηρὸν τὸ π. ἔχειν to have a bad case, Arist.Rh. 1415b22.5 in bad sense, trouble, annoyance,ἁπάντων αἰτίους τῶν π. Ar.Ach. 310
; πρήγματα ἔχειν, c. part., to have trouble about a thing, Hdt.7.147, cf. Pl.Tht. 174b, etc.;π. ἔχειν ἐν τῷ δείπνῳ X.Cyr.1.3.4
, etc.;π. λαμβάνειν Id.Lac.2.9
; π. παρέχειν τινί to cause one trouble, Hdt.1.155, Ar.Pl.20, al.: c. inf., cause one the trouble of doing, Pl.Phd. 115a, X.Cyr.4.5.46, Ar.V. 313;πραγμάτων.. ἀπαλλαγείς Id.Ach. 269
(lyr.), cf. Pl.Ap. 41d, R. 406e; ἄνευ πραγμάτων, σὺν πράγμασι, D.1.20, X.An.6.3.6: less freq.in sg.,μηδὲν πρῆγμα παρέχειν Hdt.7.239
. -
19 ὅμοιος
ὅμοιος or (as in Hom., [dialect] Ion., and old [dialect] Att.) [full] ὁμοῖος, α, ον (cf. ἐρῆμος, ἑτοῖμος): later [dialect] Ep. also [full] ὁμοίιος (B, q.v.) ; [dialect] Aeol. [full] ὔμοιος Theoc.29.20 (Adv.A- ως IG12(2).69a6
) ; Arc. [full] ὑμοῖος Schwyzer 665A15 (Orchom., iv B.C.): ([etym.] ὁμός):—like, resembling, ὡς αἰεὶ τὸν ὁ. ἄγει θεὸς ὡς τὸν ὁ. 'birds of a feather flock together', Od.17.218 ;ὁ ὅ. τῷ ὁ. Pl.Grg. 510b
;ὁ ὅ. ὡς τὸν ὅ. Arist.EN 1155a34
; τὸ ὅ. τῷ ὁ. φίλον ib. 1165b17, v. infr. 6 ; ὡς ἐπὶ τῶν ὁ. as in similar cases (of persons), BGU79.18 (ii A.D.), etc.: [comp] Comp.- ότερος
more like,Pl.
Phd. 79b : [comp] Sup.- ότατος
most like,Hdt.
2.92, S.Ant. 833 (lyr.), etc.2 the same,ἄμφω γὰρ πέπρωται ὁμοίην γαῖαν ἐρεῦσαι Il.18.329
;χρὼς οὐκέθ' ὁ. Od.16.182
; hence (sc. ἑαυτῷ), always the same, unchanging,αἰεὶ πόδας καὶ χεῖρας ὁμοῖοι Hes.Op. 114
;ὅ. τὴν γνώμην
the same as ever, 5.76 ; ;ἀεὶ ὅ. εἶ, ὦ Ἀπολλόδωρε Pl.Smp. 173d
; ἓν καὶ ὅ. one and the same, Id.Phdr. 271a.3 equal in force, a match for one, Il.23.632, Hdt.9.96.4 of things, suiting, according with,πολλά τε καὶ ὅ. ἑαυταῖς Id.R.549e
;ὅ. τῇ φύσει Ar.Th. 167
.5 ὁμοῖον ἡμῖν ἔσται it will be all the same, all one to us, Hdt.8.80 ;σὺ δ' αἰνεῖν εἴτε με ψέγειν θέλεις, ὁμοῖον A.Ag. 1404
, cf. 1239, E.Supp. 1069 ;ἐν τῷ ὁ. καθειστήκει Th.2.49
.6 τὸ ὅ. ἀνταποδιδόναι give 'tit for tat', Hdt.1.18 ; so τὴν ὁμοίην (sc. δίκην, χάριν)ἀποδιδόναι τινί Id.4.119
, 6.21,62 ; τὴν ὁ. φέρεσθαι παρά τινος to have a like return made one, ibid. ; ἐπ' ἴσῃ καὶ ὁμοίᾳ, v. ἴσος 11.2.7 ἐν ὁμοίῳ ποιεῖσθαί τι hold a thing in like esteem, Id.7.138,8.109.8ἐκ τοῦ ὁ.
in like fashion, likewise,Th.
6.78,87 ;ἐκ τῶν ὁ.
ceteris paribus,Pl.
Phdr. 243d ; on equal terms, in fair fight, A.Ag. 1423 ; so ἐν τῷ ὁ. στρατεύεσθαι καὶ ὅτε.. as when.., Th.6.21, etc.II of the same rank or station, Hdt.1.134 ;γαμεῖν ἐκ τῶν ὁ. Cleobul.
ap. Stob.3.1.172, POxy.124.2 (iii A.D.), PSI 2.120.33 (iv A.D.?): hence οἱ ὅμοιοι, in aristocratic states, peers, all citizens who had equal right to hold state-offices, esp. at Sparta, X.HG 3.3.5, Lac.13.1,7, Arist.Pol. 1306b30 ; .III Geom., of figures, similar, Euc.6 Def.1, 3 Def.11, al. ; of angles, similar, i.e. equal, Arist.Cael. 296b20, 297b19, 311b34, cf. Thalesap.Procl.in Euc.1p.251F.2 of Numbers, square, the product of two equal factors, Plot.6.2.21 ; cf.ἀνόμοιος 2
.B Construction:1 abs., freq. in Hom., etc. (v. supr.).2 c. dat. of the person or thing which another resembles: so always in Hom., Hes., and usu. in Hdt. and [dialect] Att. (v. supr.): but sts. c. gen., τοῖσι τούτων ὁμοίοις χύμασι v.l. in Hp.Art.12 (DielsZtschr.f.vergl. Sprachf.47.200), v. l. in Hdt.3.37 and Pl.R. 472d ; τουτέων οὐκ ἔστιν ἄλλο ἔθνος ὁμοίας τὰς κεφαλὰς ἔχον οὐδέν (ellipt. as in b. infr.) Hp. Aër.14 ;ὁ λεκτικὸς πῇ μὲν ὅμοιος Ἡροδότου, πῇ δὲ ἐνδεέστερος D.H. Pomp.4
;ὁμοία ἀνδριάντος Dion.Byz.53
;ὅμοιον ἱέρακος Cyran.22
, cf. 12.b ellipt. phrases, κόμαι Χαρίτεσσιν ὁμοῖαι, for κόμαι ταῖς τῶν Χαρίτων ὁμοῖαι, Il.17.51 ; οὔ τις ὁμοῖα νοήματα Πηνελοπείῃ ᾔδη, for τοῖς τῆς Πηνελοπείης, Od.2.121 : also in Prose, ἅρματα ὅ. ἐκείνῳ, for τοῖς ἐκείνου, X.Cyr.6.1.50 ; ὁμοίαν ταῖς δούλαις ἐσθῆτα, for τῇ τῶν δουλῶν, ib.5.1.4 ; cf.ἴσος 1.1
,συγγενής 111.2
.3 c. acc. of that in which a person or thing resembles another,ἀθανάτῃσι φυὴν καὶ εἶδος ὁμοίη Od.6.16
, cf. 3.468, Il.5.778 ;ὀργὴν ὁ. τῷ κάκιστ' αὐδωμένῳ A.Th. 678
, cf. S.Aj. 1153, etc.: also with Preps.,ὁμοῖοι ἐν πολέμῳ Il.12.270
;ἐς φύσιν οὐδὲν ὁ. Batr.32
;ὅ. τινὶ πρός τι X.Cyn.5.29
; but οὐδὲν ὁμοῖον ἦν μοι πρὸς τοῦτον I had nothing in common with him, Is. 8.26.4 c. inf., θείειν ἀνέμοισιν ὁμοῖοι like the winds in running, Il. 10.437 ; τῷ οὔ πώ τις ὁμοῖος κοσμῆσαι ἵππους like him to marshal or in marshalling horses, 2.553, cf. 14.521 ; ὅμοιοι ἦσαν θαυμάζειν (s. v.l., θαυμάζοντες codd. dett.) X.An.3.5.13.5 folld. by a Relat., ὁμοίη, οἵην με τὸ πρῶτον ἐν ὀφθαλμοῖσι νόησας like as when thou saw'st me first, h.Ven. 178 ;ὅμοιον.., οἷόνπερ τὸ τῶν ποταμῶν X.HG4.2.11
, cf. Hier.7.5, Cyr.6.1.37 : folld. by ὅσπερ, Id.An.5.4.34 ; byὥσπερ, ὁ. ἀτμὸς ὥσπερ ἐκ τάφου πρέπει A.Ag. 1311
, cf. X.Smp.4.37 ; by ὥστε, E.Or. 697 ; v. infr. c.6 folld. by καί (='as'),γνώμῃσι ἐχρέωντο ὁμοίῃσι καὶ σύ Hdt.7.50
, cf. Th.1.120, Pl.Cri. 48b, Tht. 154a ;οὐδέν τι γενόμενος ἐς Ἀχαιοὺς ὅμοιος [ἢ] καὶ Καλλίστρατος.. Paus.7.16.4
; v. καί A. 111.C Adv., freq. in the neut. sg. and pl. ὅμοιον, ὅμοια (older ὁμοῖον, ὁμοῖα) in like manner with, c. dat., ὁμοῖα τοῖσι μάλιστα 'second to none', Hdt.3.8, cf. Th.7.29 ;ὁμοῖα τοῖσι πλουσιωτάτοισι Hdt.3.57
;ὅμοιον μουσίσδει.. ταῖσιν ἀηδονίσι Theoc.8.37
: folld. by a relat. Partic., ὁμοῖον ὥστε.. even as, S.Ant. 587 (lyr.) ;ὁ. ὡς εἰ.. Pl.Lg. 628d
;ὁμοῖα καὶ βοῦς ἐργάτης S.Fr. 563
.II regul. Adv. ὁμοίως in like manner with, c. dat., Hdt.1.32, al. ;τοῖς μάλισθ' ὁ. D.Ep.2.24
: folld. by a relat. Partic.,ὁ. ὡς εἰ.. Hdt.1.155
;ὁ. ὥσπερ.. X.Cyr.1.4.6
;ὁ. καὶ.. Hdt. 7.86
, 8.60.β' : abs., ὁ. δέ and in like manner, PEleph.15.1 (iii B. C.), etc.2 alike, equally, Pi.P.9.78, Hdt.7.100 ;Δαναοῖσι Τρωσί θ' ὁ. A.Ag.67
(anap.) ;λέγειν.. σιγᾶν θ' ὁ. Id.Eu. 278
, etc. ;τῷ νῷ θ' ὁ. κἀπὸ τῆς γλώσσης S.OC 936
;ὁ. μὲν.., ὁ. δὲ.. Pl.Prt. 319d
;ὁ. ἀμφοῖν ἀκροάσασθαι D.18.2
;ὁ. ἔχειν
to be uniform,Arist.
Ph. 261b25 : prov.,οὐδ' ὅκου χώρης οἱ μῦς ὁ. τὸν σίδηρον τρώγουσιν
like any other food,Herod.
3.76 (but perh. all alike, cf. Ar.Eq. 1296 cod. R, Th.5.15 (s. v.l.), Plu.2.763c): [comp] Comp.- ότερον AP11.233
(Lucill.): [comp] Sup. . -
20 προχωρέω
A go or come forward, advance, πρὸς ἐμὴν χεῖρα as my hand guides thee, S.Ph. 148 (anap.), etc.; of troops, Th.2.12,3.111, etc.; of excrement, to be voided, Arist.HA 594b22 (later [voice] Pass., Alex. Trall.9.3); οἶκος εἰς βορρᾶν προκεχωρηκώς, Lat. vergens ad.., Luc. Hipp.7: of Time,τοῦ αἰῶνος προκεχωρηκότος X.Cyr.8.7.1
, cf. Hdn.2.2.2, etc.;προὐχώρει ὁ πότος X.An.7.3.26
, cf. Luc.DMeretr.15.2: of Degree,προχωρεῖ καὶ οὐ μένει τό τε θερμότερον ἀεὶ καὶ τὸ ψυχρότερον ὡσαύτως Pl.Phlb. 24d
.2 of coin, pass current, Peripl.M.Rubr.47, S.E.M.1.178; of funds, to be allocated or expended,εἰς τὴν τῶν τειρώνων συντέλειαν IGRom.4.1763
([place name] Tira), cf. IG42(1).91.10 (iii A.D.), PSI4.285.4 (iv A.D.).3 to be imported, Peripl.M.Rubr.6, al.II metaph., of states, wars, enterprises, etc., proceed, freq. with some word denoting a good or bad issue,δόξας εὖ προχωρῆσαι δόμος E.Heracl. 486
(nisi leg. δρόμος); τὰ Περσέων πρήγματα ἐς ὃ δυνάμιος προκεχώρηκε Hdt.7.50
; ; οὕτως ὠμὴ <ἡ> στάσις π. Id.3.81;αὐτῷ π. τὰ πράγματα ᾗ ἐβούλετο Id.1.74
;τούτων προκεχωρηκότων ὡς ἐβούλοντο X.HG5.2.1
, cf. 7.2.1, Cyr.2.3.16: abs., go on well, prosper, ; ἐπεί τέ σφι.. οὐ προεχώρεε [κάτοδος] Id.5.62;ἤν τινά γε προχωρῇ Hp.Fract.15
(v.l. προς-) ; τὸ ἔργον π. Th.8.68;τὰ πλείω αὐτοῖς προὐκεχωρήκει Id.4.73
, cf. 6.103; τὰ νῦν προχωρήσαντα your present successes, Id.4.18; of auguries and the like , τὰ διαβατήρια αὐτοῖς οὐ π. Id.5.54;ἴσως ἂν τὰ ἱερὰ μᾶλλον προχωροίη ἡμῖν X.An.6.4.21
: rarely of ill success, turn out,παρὰ δόξαν αὐτοῖς π. τῶν πραγμάτων Plb.5.29.1
; τὸ δ' ἐς τοὐναντίον π. Luc.Alex.36.2 impers., προχωρεῖ μοι it goes on well for me, I have success, commonly with neg., ὥς οἱ δόλῳ οὐ προεχώρεε when he could not succeed by craft, Hdt.1.205, cf. 84, Th.1.109, etc.; οὐ προὐχώρει ᾗ προσεδέχοντο things did not succeed as.., Id.3.18: c.inf., ἢν μὴ προχωρήσῃ ἴσον ἑκάστῳ ἔχοντι ἀπελθεῖν if it be not possible.., Id.4.59; ἐὰν τοῖς γεωργοῖς προχωρῇ πωλεῖν κτλ. PCair.Zen.723.8 (iii B.C.); ῥίψαντες, ὡς ἑκάστοις προὐχώρει (sc. ῥῖψαι).. Arr.An.1.1.12; ἡνίκ' ἂν ἑκάστῳ π. X.Cyr.1.2.4; ὁπόσα σοι προχωρεῖ as much as is convenient, ib.3.2.29, cf. An.1.9.13: abs. in part., προκεχωρηκότων τοῖς Λακεδαιμονίοις ὥστε.. when things went on so well for them that.., Id.HG5.3.27.3 later, of persons, advance, ἐπὶ μέγα π. Luc. DMort.12.2; of excess, ἐς πᾶν τρυφῆς π. D.C.39.37, cf. 48.1;ἐς τοῦτο, ὥστε.. Id.73.3
;ἐς τοσοῦτον μανίας, ὡς.. Hdn.1.15.8
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προχωρέω
См. также в других словарях:
επίτεξ — ἐπίτεξ, ἡ (Α) επίτοκος, ετοιμόγεννη (α. «μετεπέμψατο ἐκ τῶν Περσέων τὴν θυγατέρα ἐπίτεκα ἐοῡσαν», Ηρόδ. β. «ὡς ἐπίτεξ ἐστίν [ἡ κύων]», Λουκιαν.). [ΕΤΥΜΟΛ. < επί + *τεξ (< τίκτω), τ. που απαντά μόνον εν συνθέσει (πρβλ. ά τεξ, καλλί τεξ)] … Dictionary of Greek
υπεξάγω — ὑπεξάγω ΝΜΑ [ἐξάγω] εξάγω κρυφά, λαθραία («ἵνα... παῑδας καὶ γυναίκας ὑπεξαγάγωνται ἐκ τῆς Ἀττικῆς», Ηρόδ.) αρχ. 1. εξάγω από κάτω 2. αποσπώ 3. (αμτβ.) α) αποχωρώ σταδιακά («ἠμέρης καὶ τούτους ὁδῷ προέχοντας τῶν Περσέων ὑπεξάγειν», Ηρόδ.) β)… … Dictionary of Greek
παριστάνω — και παρασταίνω / παριστάνω και παρίστημι και παριστῶ, άω, ΝΜΑ νεοελλ. 1. εικονίζω, εμφανίζω παράσταση, ζωγραφίζω, απεικονίζω (α. «η εικόνα παριστάνει τη Γέννηση τού Χριστού» β. «ανάγλυφον παριστών την Αθηνά») 2. (για ηθοποιούς) υποδύομαι έναν… … Dictionary of Greek
φρουρά — η, ΝΜΑ, και ιων. τ. φρουρή Α 1. φρούρηση, φύλαξη, υπεράσπιση 2. ομάδα προσώπων, ιδίως στρατιωτών, που είναι υπεύθυνη για τη φρούρηση θέσεως, κτηρίου ή προσώπου (α. «η φρουρά τής βουλής» β. «καταλιπὼν ἐν ταῖς ἄκραις ἰσχυρὰς Περσέων φρουράς», Ξεν.) … Dictionary of Greek
σύνεδρος — ο, η / σύνεδρος, ον, ΝΑ ως ουσ. μέλος συνεδρίου νεοελλ. 1. τακτικός δικαστής 2. στον πληθ. οι σύνεδροι ονομασία τών δικαστών τού Συμβουλίου Επικρατείας αρχ. 1. ως επίθ. α) (για πρόσ.) αυτός που μετέχει σε συμβούλιο («Περσέων oἱ συνέδρων ἐόντων… … Dictionary of Greek
υπερβαίνω — ὑπερβαίνω ΝΜΑ 1. περνώ πάνω από όρος, ποταμό, τείχος ή άλλο εμπόδιο (α. «υπερβαίνουν το όρος» β. «τέγος ὡς τοὺς γείτονας ὑπερβαίνοι», Δημοσθ. γ. «δόμους ὑπερβαίνουσα», Ευρ. δ. «τεῑχος ὑπερβαίνειν», Ομ. Ιλ.) 2. φτάνω πέρα από ένα χρονικό σημείο (α … Dictionary of Greek